Forgatókönyvíró: Bohumil Hrabal, Jiří Menzel
Operatőr: Jaromír Šofr
Zene: Jiří Šust
Szereplők: Magda Vášáryová, Jiří Schmitzer, Jaromír Hanzlík, Rudolf Hrusínský, Petr Čepek, Oldřich Vlach
„Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!” Ezek a mondatok a tűzfalakra is fel voltak írva a kilencvenes években. Kevés film van, amiből annyi és olyan nagyszerű szállóige repült volna fel, mint Menzel klasszikusából. Van valami nagyon közép-kelet-európai a Hrabal és Menzel életműben, ami miatt mind a két szerzőt tiszteletbeli magyarnak is éreztük. A Hrabal-művek megjelenései mindig eseményszámba mentek, és ezt a kedélyes, ugyanakkor valahol mégis szomorú, kilátástalan, de a kilátástalanságba bele nem keseredő világot, ezt a szürkeség elől az élet hétköznapi mozzanataiban pompát, szépséget találó mentalitást ebben a szovjet birodalmi térségben a túlélésre is találták ki. Többek közt Hrabal, nekünk is, kétségtelenül nekünk is. Amikor a sörgyár vezetőjének felesége, vagyis a szépséges Magda Vášáryová felmászik a kéményre Pepin bácsival, vagy amikor lehúz egy korsó sört, vagy elalszik a hátán a doktor, abban minden benne van, amit a mi világunkról tudni érdemes. Ezek nem egyszerűen szép vagy emlékezetes jelenetek: ezek mintha velünk történtek volna. Mert annyira akartuk, hogy velünk is történjenek. Mert tényleg, így lehetett túlélni. Ez a film a kollektív emlékezet része.