KÖZREMŰKÖDIK Zarina Altynbayeva (szoprán), Meláth Andrea (mezzoszoprán), Fekete Attila (tenor,) Bakonyi Marcell (basszus), Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
VEZÉNYEL: Kobajasi Kenicsiró
Mozart befejezetlenül maradt, szívbe markoló gyászmiséje nagyon sokszor elhangzott már hazánkban Kobajasi vezényletével, de mindannyiszor elszorul a hallgató torka a műben rejlő mély drámaiságtól. Napjainkban, még épp csak kiszabadulva a járvány okozta szorongásból, különösen aktuális ezt a művet előadni az áldozatok emlékére. Végre újra megszólalhat a pódiumon a járvány miatt némaságra kényszerülő kórus. A szólisták közül hárman a legmagasabb szintű magyar élvonalhoz tartoznak, a szoprán szólista, Zarina Altynbayeva viszont kazah, hazája fővárosa, Almati operaházának magánénekese. Vendégszerepelt Japánban, Európa több országában, köztük Szentpéterváron a Mariinszkij Színházban. Szívesen énekel dalokat és barokk zenét is. Első önálló lemeze is barokk áriákat tartalmaz. Fesztivált alapított hazájában, abból a célból, hogy minél több fiatal tehetséget fedezzenek fel.
„Én öngyilkos leszek, anya.” Ezzel a mondattal egy őszinte és zavarba ejtő beszélgetés veszi kezdetét anya és lánya között. Az est folyamán fény derül régi traumákra, kimondatlan vágyakra és eltitkolt hazugságokra is, közben pedig felszínre kerülnek azok a legmélyebben őrzött, ellentmondásos érzelmek, amelyek csakis szülő és gyermeke között feszülhetnek.
Arisztokratikus környezetben, Barnier szappangyáros villájában játszódik a humoros történet, félreértésekkel, szerelmi háromszögekkel, eltitkolt gyermekekkel, táskák elcserélésével fűszerezve.
A főhős, egy lánygyermekes családfő múltjából és jelenéből régen látott, vagy éppenséggel nem várt szereplők bukkannak fel, így egyetlen délelőtt kell ráébredne arra, hogy a lánya terhes, egy alkalmazottja kirabolta, és ezeken az elhanyagolható csekélységeken kívül is számos egyéb bonyodalom forgatja fel jól felépített polgári életét. Bertrand Barnier sajnos nem tud jó és egyértelmű válaszokat adni a sors eme kihívásaira, az események fokozatosan föléje tornyosulnak és elnyomják, az egymást követő félreértés- és katasztrófasorozat pedig alaposan próbára teszi a szereplőket és a nézők rekeszizmait egyaránt.
A nagyszerű francia vígjátékból két film is született: egyikben Louis de Funes alakította a főszerepet (1967), a másikban Sylvester Stallone (1992).