… Életünk koordináta-rendszere az oszlop és az ágy. Az oszlop az út
fölfelé, hajthatatlanul fölfelé, az ébrenlét és az éberség és a tudat
és a nappal. Gondolkozni annyi, mint merőlegesnek lenni. Ágyban lenni
annyi, mint vízszintesnek lenni, aludni és megnyugodni a
kiegyenlítődésben.
Oszlop annyi, mint individuum.
… Semmi sem érthetőbb, mint a gond, amivel az ember az ágyat
megalkotta, ahogy föléje védelmet épített, mert a ház az ágy héja. A
házak és a lakások többségben olyanok, hogy le sem lehet ülni, egyetlen
meghitt hely sincs. Van itt divat, hencegés, higiéné, csak meghittség
nincs. Az ágy eltűnt, csak a fekhely maradt, nem lehet sem nászt
tartani, sem szülni, sem meghalni. Az alvásból a biológiai aktus maradt.
Intimitás nélkül élünk, a lakás szállás, otthon lenni
szentimentalizmus. Kajüt-egzisztenciák, úton vagyunk, de senki sem
tudja, hová megy, és nincs utazás, csak közlekedés. (Hamvas Béla)