A városegyesítés évében Pesten született Lajta Béláról a kortárs műkritikus, Nádai Pál 1914-ben Egy modern városépítőről címmel írt tanulmányt. S ő valóban a 20. század elejére világvárosi képet öltő Budapest építésze volt. Nemcsak főbb alkotásainak helyszíne okán, hiszen szinte mind Budapesten áll, de azért is, mert a kulturálisan nagykorúvá váló magyar főváros korszerű, öntudatos építészeti megjelenését kereste.
Kevesebb mint két évtizedes pályája során folyamatosan megújuló, ugyanakkor igen erős belső logikával rendelkező életművet hozott létre. Az európai építészet aktuális eredményeit és az újonnan feltárt hazai népművészeti motívumokat egyaránt szervesen építette be architektúrájába. Építészete a századvég lechneri szecessziójától az első világháború utáni art decóhoz és modernizmushoz egyaránt hidat képezett. Műveit 1908-tól, első nagyobb középületének elkészültétől kezdve komoly figyelem övezte. Későbbi alkotásai ugyan több vitát váltottak ki, de jelentőségüket már kortársai felismerték, és az 1920-as évek végére a magyar művészettörténeti kánon részévé váltak. Éppúgy fontosnak tartották őket azok a szerzők, akik a hazai építészetben a nemzeti jelleg érvényesülését vélték a legfőbb értéknek, mint azok, akik a nemzetközi fejlődéssel való szinkronban haladást. A kanonizálódás azonban nem jelentette azt, hogy alkotásait a maguk anyagi valójában is megbecsülte, jó karban tartotta volna az utókor.
Lajta alkotásainak sorsa nagyon eltérően alakult: volt olyan, amelynek belső kialakítását használói annyira idegennek érezték funkciójától, hogy még építésének évében kezdetét vette átalakításának hosszú folyamata. Voltak rendeltetésüket mintaszerűen kielégítő művei, amelyek megjelenése az építtetőkben elégedettséget, a közönségben csodálatot keltett. A történelmi kataklizmák előbb fenntartásuk anyagi alapjait rendítették meg, majd építtetőiket is elsodorták, ami a kívül-belül rendkívül igényesen kimunkált épületek értékeinek részleges pusztulásához vezetett. Ez lett a sorsa a Lajta tervei alapján a pesti zsidó temetőkben emelt síremlékek, mauzóleumok többségének is. Üzletportáljai egyikéről megfeledkezett a kutatás, a másikat a műemlékvédelem felügyelete alatt kétszer is helyreállították, mára azonban mindkettő a kontroll nélküli ingatlanfejlesztés áldozatává vált. S van szerencsére Lajtának olyan épülete is, amely máig eredeti funkcióját szolgálja, így értékeinek jelentős része, megkopva bár, de ránk maradt.
Évfordulós kiállításunk az életmű forrásainak, főbb csomópontjainak bemutatása mellett néhány fontos fővárosi Lajta-épület, műegyüttes keletkezését és átalakulásait kívánja a látogatók elé tárni tervek, fotók, épületelemek, valamint képanimációk és videók segítségével. Az üzletház, a mulató, a szeretetház, az iskolaépület s a temetői emlékek sorsában egyaránt felsejlik a város története is. A városéhoz hasonlóan ezeknek az alkotásoknak a sorsa sem lezárt, s talán kiállításunk is hozzájárulhat, hogy új irányt vegyen.
