A Les Préludes kicsit olyan, mint a gyermekkori szomszéd bácsi: felnőtt fejjel hazalátogatva kényszeredett mosolygással köszönünk „csókolom, Feri bácsi” –, nevetgélünk a százéves vicceken, megkönnyebbülten sóhajtunk a búcsúzás után, és ha csak lehet, elkerüljük a vele való találkozást. Mert egész gyerekkorunkban őt néztük, kívülről tudjuk, mikor mit csinál, mit eszik, hogyan hajol le a leesett postáért. De mi van, ha Feri bácsi valójában korunk legnagyobb alanyi költője? Vagy híres sármőr volt, aki több száz gyönyörű nő haragja elől menekült a szomszéd lakásba negyven éve? Vagy időgép készítő? Nem adjuk fel az agyonjátszott műveket sem, nyomós oka van ugyanis minden agyonjátszásnak, a remekművek pedig – általában – ezt is túlélik. A másik véglet Britten Szerenádja: szinte sosem játszott, de ez is remekmű, a valaha írt legszebb vallomás kürtre és tenor hangra. Az orgonaszimfónia pedig azért is került be a műsorba, hogy együtt ünnepelhessük a Zeneakadémia bámulatos új hangszerét – erre pedig kevés ragyogóbb apropó van, mint ez a zseniális szimfónia.
A koncert előtt 17.45 órakor a Zeneakadémia Nagytermében a koncerthez kapcsolódó Beavató előadást tartunk, melynek házigazdája Eckhardt Gábor zongoraművész, zenepedagógus.
Jegyvásárlás
