Lola (1981)
Magány-ügyek - Sorsok a német újfilm sűrűjéből
A történetet áthajítja 1957-be, és kegyetlenül megfosztja annak ártatlan romlottságától. 1957-ben tombol a német újjáépítés, dől a lé, és Coburg derék lakói nem gondolják úgy, hogy gátat kellene vetniük a jótékony áradat útjába.
Kivéve a friss építésügyi felügyelőt, von Böhmöt, aki valahonnan Kelet-Poroszországból érkezik a virágzó városba, és elszántan próbál megküzdeni a gazdag ingatlan- és bordélytulajdonos által magas szinten művelt korrupcióval. Fassbinder filmje morális példázat, s mint ilyen, közeli rokonságban áll Bertolt Brechttel („Mit számít egy bankrablás egy bankalapítással szemben?”) és Dürrenmattal (Az öreg hölgy látogatása), hiszen valahogy úgy teszi fel ő is a kérdést: biztos, hogy a legsúlyosabb erkölcstelenségek a bordélyházban esnek meg? Míg az eredeti Lola a szenvedélyről és az esendőségről mesél, Fassbinder Lolája (Barbara Sukowa) már a film elején tisztázza, hogy az elméje többet tud, mint a lelke. Egyébként Fassbinder filmjeiben - kimondva vagy kimondatlanul - szinte mindig megjelenik ez az elme-lélek kettősség. És a lélek felfalatásának tragédiája. Szóval szegény von Böhm (Armin Mueller-Stahl) bukásra van ítélve. Ez azonban másként fest, mint Heinrich Mann és von Sternberg Ronda tanár urának bukása. Bizonyos szögből szemlélve ez egy testes happy ending. Mi baj is lehetne, ha mindenki megkapja, amire vágyik? Azzal meg semmi baj, ha nem csupán a menyasszony, de a friss asszonyka is eladó…
Német nyelven, magyar felirattal.
A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.
rendező: Rainer Werner Fassbinder
házigazda: Réz András
Rendező: Müpa
