"...de mondtam, hogy nem, hát én nem fogok mankózni, ne nevettessenek ki, nekem ott vannak a magassarkúim! Nem vettem fel 4 és fél évig, csak fényképezkedéshez, ami nekem nagy törés volt, hát nullhuszonnégyben azokban szaladgáltam. Úgyhogy most azt is elintéztem, hogy sikerült olyat találni, amiben ugye stabilan tudok állni. Klassz kis bokacsizma, hasáb sarkú, és ugye ez megtart."
“Ahhoz képest, hogy miken megy keresztül, szerintem nagyon tökösen viselte az egészet, s inkább megerősítő volt. Hogy így toljad, csináld. Hajrá. (…) Szerintem ez fullos volt.” (Balogh Rodrigó rendező az előbemutatóról)
A verbatim dokumentumdrámáiról ismert PanoDráma történetében először egy fiatal alkotópáros kereste meg a színházat egy már nagyrészt kész interjúanyaggal és elég határozott elképzeléssel. Kőszegi Mari és az egyébként szintén színészként ismert György Zoltán Dávid hét rákos nővel beszélgetett és további tíztől kért írásos válaszokat ugyanazokra a kérdésekre, s ebből az anyagból szerettek volna verbatimdrámát csinálni.
Jegyvásárlás
