Mészöly Andrea - Dózsa Ákos - Kövesdi László: Megint elröpült…
Az előadás gerincét egy anya és fiú ambivalens, és impulzív kapcsolata adja. Bár a szövegkezelés terjedelmes, mégis csak díszítő jellegű, a valódi jelentést a képi forma, a dinamikus mozgás, a táncelemek, a látvány és hangok szürreális vegyüléke adja. Intim együttlétre hívjuk a nézőt, melyben a személyességet, a humort, a közös kommunikációt lényegesnek tartjuk.
Nincs aktuális előadás
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2020. szeptember 16. szerda, 20:00
Mészöly Andrea - Dózsa Ákos - Kövesdi László: Megint elröpült… premier
Az anyám története. Az anyám és az Én történetem. Az Én történetem.
Megint elröpült… a légy a plafonon, ami gyorsabb volt nálad, vagy gyerekkorod elveszített papírsárkánya... a pofonjaid, az éveid, a lehetőségeid, az időd; az álmok, indulatok sárkányairól van szó, e csodálatos lényekről, meg arról, amikor azt hitted, hogy Te röpülsz a magasban… Meg Anyuval való együttlétekről, amikor az álmok kötelét éppen elengedni kellett volna, az indulatokét pedig jó erősen kézben tartani. Emlékszel?
Az előadás gerincét egy anya és fiú ambivalens, és impulzív kapcsolata adja. Bár a szövegkezelés terjedelmes, mégis csak díszítő jellegű, a valódi jelentést a képi forma, a dinamikus mozgás, a táncelemek, a látvány és hangok szürreális vegyüléke adja. Intim együttlétre hívjuk a nézőt, melyben a személyességet, a humort, a közös kommunikációt lényegesnek tartjuk. Az előadást műhelymunka keretében egyenrangú alkotótársakként készítettük. /Az alkotók/
Munkáiban nagy szerepet játszik a színházi formák – színészet, mozgás, zene, abszurd – határainak összemosása, különbségeinek megértése és használata. Majd 10 év után, Németország, Olaszország, Amerika és Kína – a teljesség igénye nélkül - után tért haza Magyarországra és dolgozik együtt régi és új kollégáival.
Mészöly Andrea - előadóművész, koreográfus, az ArtMan Művészeti és Mozgásterápiás Egyesület tagja
Alkotóként gyakran dolgozik fogyatékkal élő előadóművészekkel, mozgásos csoportvezetőként inkluzív csoportokkal. A táncban leginkább az improvizáció, az érzékelés - észlelés egyedisége és annak testi minőségei érdeklik. Utóbbi munkáiban (Beszélj rólam, Az én házam, Akusztikus csalódás) a mozgás mellett egyéb színházi formákkal is kísérletezik, társművészek bevonásával szöveggel és videóval dolgozik.
Kövesdi László - színész
Két év kőszínházi tagságot követően jelenleg is szabadúszó színész. A stílusbeli kötöttségeket elvető, alternatív, kísérletező, eklektikus rendezéseiben a jelenlét igaz, valódi pillanatait keresi a közönséggel. Színészi munkáit is az erős groteszk hatáselemek jellemzik. Mestereinek tartja Gaál Erzsébetet, Hudi Lászlót, Bucz Hunort, Márton Andrást, Zsolnay Gábort. A Tünet Együttes alapító tagja volt. A legkülönfélébb stílusú és formációjú munkákba és társulatokhoz csatlakozik. A Buddha F. Rádió munkatársa, performer, animátor, gyermeksegítő. Jelenleg Az RS9 Színházban és a Zichy Színműhelyben játszik, a Kwan Um Zen School közösségének gyakorlója.
Előadó, koreográfus: Mészöly Andrea, Dózsa Ákos Rendező munkatársa: Kopeczny Kata Zeneszerző: Bényi Gergely Író, rendező, előadó: Kövesdi László
Tegyük fel, hogy megcsalt a férjem – mit teszek én? Sírok, válok, vagy bosszút állok?
Lucienne Vatelin tisztességes feleség, esze ágába nem jut megcsalni a férjét – és az elvét tartja mindaddig, amíg a férje őt meg nem csalja. Viszont, ha ez megtörténne, arra is felkészül: talonban tartja a jóképű Babillont, hogy ha kell, legyen kivel bosszút állni…
A hülyéje őrült és szerelmes bohózat – tökéletes nevettető kikapcsolódás szerelmeseknek, friss házasoknak, és hűtlenséget tervezőknek. Megszállott nőcsábászok és bosszúálló feleségek a Thália Színház Nagyszínpadán.
Adott egy fiatal férfi, akinek az apja meghalt, az anyja pedig szinte azonnal újból férjhez ment. Gyanús. Hamletben zavaros indulatok dolgoznak, és miközben kétségbeesetten próbál beszélni arról, amit érez, hirtelen olyan helyzetben találja magát, amiből nem látszik kiút. Jó lenne kiszállni pedig, és elmenni innen messzire, mert ha maradunk, abba csak beleőrülni lehet. Beszélgetni kéne, de nincs idő, nincs energia, hogy jobban odafigyeljünk egymásra. Ennek pedig – sejthetjük – nem lesz jó vége.
