Molnár Erzsébet később Márkus Sándorné (negyvenes születésű sovány és fehér –erzsébeti polgárlány- vidéki párttitkárné- nyugalmazott múzeumigazgató- méltómama)
- élete végig pereg a szeme előtt, feltépve a régi sebeket, sérelmeket, születésétől a rendszerváltozáson át napjainkig. Ez a mindent túlélő asszony kellő öniróniával mutat tükröt a környezetében élő embertípusokról, családjáról, kellemes és kellemetlen élethelyzetekről.
Méltán érezhetjük, hogy ez velünk is megtörtént, vagy megtörténhetett volna.
"emlékbeszéd?
lékbeszéd
meglékelem a sok hazugságot"
„A Mintapintyben nem Zsóka hiteles élettörténetét ábrázoljuk, hanem a Zsóka általi emlékezés folyamatát. Hogy miképpen okoz konfliktust, zavartságot egy emberben az emlékezés sokfélesége, a perspektívák közötti ingadozás, és hogy hogyan próbálja meg a történések átírásával tragikus hősként újra alkotni a maga személyiségét.” (Kovács Viktor és Dominik)
Előadja: Ecsedi Erzsébet
Rendezte: Ecsedi Csenge Berta
Látvány: Csiszér Csilla Viola
Zene: Ticz András
Előadás hossza: 1.45 1 szünettel
Az előadás az NKA támogatásával jött létre.