Kárász Eszter (ének)
Wagner-Puskás Péter (harmonika)
Veér Csongor (hegedű)
Nemes Janó (klarinét)
„Egy nő kiáll a színpadra, egyszerű fekete ruhában, kicsi és törékeny. Megszólal a zene és a francia dal a lélekig hatol. Csak a nekrológokból és tanulmányokból tudhatjuk meg, hogy magáról énekelt. Ő volt Edith Piaf. Kárász Eszter pont arra tesz kísérletet, hogy bemutassa őt. De nem ő válik Piaffá, hanem Piaf üzeneteit keresi magában. Megrendítő előadás. Újra éled a sanzon. A zene, a francia nyelv és Kárász Eszter olyan egység, amelynek minden atomja igaz és ebben az olcsó szórakoztatással teli világban igazi lélek-felszabadítás mindenkinek, aki erre az órára nem sajnálja az időt.”
(részlet Tucker András kritikájából)
"Eszter borzongatóan bársonyos felolvasása és egyszerre törékeny és vad, kétségbeesett és gyöngéd színpadi lénye megrendít és magával ragad."
(Szabó T. Anna)
