A Ferencsik bérlet összeállítói gondos munkát végeztek: a hangverseny-látogatók a zeneirodalom legnagyobb remekei – Schubert utolsó, „nagy” C-dúr szimfóniája, Schumann II. szimfóniája, Csajkovszkij b-moll zongoraversenye, Haydn Katona-szimfóniája és Mozart c-moll miséje – mellett ritkábban hallható művekkel is megismerkedhetnek, amelyek azonban joggal tarthatnak igényt a hallgatóság érdeklődésére. Elég Cherubini Médeiájának drámai hangvételű nyitányára, Sibeliustól a Kalevala, a végtelen finn erdők és a liguriai tengerpart világát egyszerre megidéző II. szimfóniájára vagy Carl Philipp Emanuel Bach pezsgő frissességű hamburgi szimfóniájára gondolnunk. A felejthetetlen koncertélményeket olyan világsztárok garantálják, mint az oboajáték minden árnyalatát felmutató, karmesterként is kiváló François Leleux, a cselló mesterének számító Perényi Miklós, a berlini Komische Opernek két alkalommal is az év operaháza címet megszerző Nánási Henrik vagy a régi zene egyik ikonikus alakja, Konrad Junghänel. Kívánhatunk-e ennél többet?
Ferencsik bérlet / 2
2021. február 11., csütörtök, 19:30
Perényi
Luigi Cherubini: Médeia-nyitány
Mihály András: Csellóverseny
***
Robert Schumann: II. (C-dúr) szimfónia, op. 61
Perényi Miklós cselló
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Kelemen Barnabás
Cherubini 1793-ban komponálta Médeia című opéra comique-ját, amelyben a kifejezésmód szenvedélyét klasszikus formálás fegyelmezi. Haydn és Beethoven egyaránt nagy lelkesedéssel fogadta 1806-ban bemutatott operáit (Lodoiska, Faniska), Beethoven kora legjelentősebb drámai komponistájának tartotta. A méltatlanul elfelejtett mester művei csak Maria Callas revelációként ható Médeia-alakításainak köszönhetően szerepelnek újra a világ operaszínpadain.
Mihály András az 1940-es években vonósnégyesével Bartók és a bécsi iskola mestereinek megismertetését tekintette fő feladatának. 1946–48-ban az Állami Operaház szólócsellistája volt. Ezzel a zenei háttérrel, biztos hangszerismerettel írta meg 1953-ban életműve reprezentatív darabját, a háromtételes Csellóversenyt, amelyért 1955-ben Kossuth-díjat kapott. A tételek tempójelzése mellett azok műfajára is utal a szerző: Poema, Ballada, Capriccio. Az est szólistája, a hangszer mindentudó mestere, Perényi Miklós huszonnégy évesen már lemezfelvételt készített a műből.
Robert Schumann 1845–46-ban, élete válságos időszakában írta II. szimfóniáját, amelynek ellenpontos szerkesztése az ez idő tájt tanulmányozott nagy előd, Bach zenéjének megismerésével magyarázható. Az első tétel a pontozott ritmusú, felfelé törekvő főtémából építkezik. A játékosan induló, perpetuum mobile-szerű második tételbe két trió ékelődik, hogy a bevezető zenei anyag démonikus átalakulásával érjen véget. A harmadik tétel a romantikus szimfóniairodalom egyik legmegrázóbb lírai vallomása. A művet vidám hangvételű negyedik tétel zárja.
