Amikor Eisenstein filmet forgat róla, a Szovjetunió még hadban áll. És az Orosz Birodalom aktuális cárját Sztálinnak hívják, aki nem kifogásolja IV. Iván ilyetén ábrázolását. Az 1945-ös folytatást annál inkább, így az csak bő egy évtizeddel később - Eisenstein és Sztálin halála után - kerülhet a mozikba. A filmeknek sorsuk van…
A rendezőnek nehéz feladata volt, hiszen Rettegett Iván története tele van ármánnyal, összeesküvéssel, árulással. Na és az erőviszonyok: a bojárok, az egyház, a trónvárományosok, a tatárok - és az istenadta nép. Szóval a sztár, Nyikolaj Cserkaszov sokkal nehezebb szerepet kapott Rettegett Ivánként, mint hat évvel korábban Alekszandr Nyevszkijként. A filmes a totális diktatúrában mindig vékony jégen táncol, különösen történelmi film esetében, s ha a hatalomnak nem tetszik az általa finanszírozott múltkép, nem csupán a pénzt veheti el az alkotóktól. S bár Eisenstein professzionális filmes, keményen meg kell küzdenie, hogy átjöjjön a mozivásznon az államegyesítő paranoiás zsarnok karaktere, sőt, a zsarnok magánya. Prokofjev hihetetlenül intelligens kísérőzenét komponált a filmhez, amelyben a népi és egyházi zenétől a nagyoperai hangzásig szinte minden eszközt bevet, hogy az erős fény-árnyékkal és parádés operatőri munkával megteremtett világnak érzéki módon hozza létre a mélyrétegét. Ebben a filmben szinte minden beállítás egy önálló festmény - a benne megbúvó történettel.
Orosz nyelven, magyar felirattal.
A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.
rendező: Szergej Eisenstein
házigazda: Réz András
Vendég: Mácsai János
Rendező: Müpa
