Műsor:
Johannes Brahms: I. (d-moll) zongoraverseny, Op. 15.
Igor Stravinsky: Tavaszi áldozat (Le Sacre du Printemps)
Közreműködik:
Balog József – zongora / Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Vajda Gergely
A vendégszereplésre városunkba érkező Miskolci Szimfonikusok műsorán szereplő két nagyszabású művet – különbözőségük ellenére is – több szál kapcsolja össze. Brahms versenyműve és Stravinsky balettzenéje nemcsak terjedelmével, hanem zenei mélységeivel is kiemelkedik a zenetörténet folyamából. Mindkét darab alaposan feladta a leckét az ősbemutatók közönségének, s míg Brahms csupán értetlenséggel találkozott, addig a Stravinsky-mű premierje minden idők egyik legnagyobb kultúrbotrányát idézte elő.
Brahms első zongoraversenyének gyökerei a XIX. század ötvenes éveire nyúlnak vissza, amikor a szerző egy d-moll hangnemű kétzongorás mű komponálásához kezdett hozzá. Hamarosan felismerte azonban, hogy művészi mondanivalójának kifejtése más kereteket igényel, így végül a versenymű műfaját választotta. Ötven percet meghaladó terjedelmével, Beethovenre utaló zenekarkezelésével azonban a darab eltér a romantikus repertoár kedvelt zongoraversenyeitől. Minden bizonnyal erős hatást gyakorolt a zeneszerzőre a Schumann házaspárral ez időben kötött barátsága is. A középső Adagio tétel valószínűleg Clara gyengéd portréja, de a pályatárs Robert Schumann öngyilkossági kísérletének hatása is tükröződik Brahms partitúrájában. Méretei ellenére is a hagyományos háromtételes szerkezetet követi a zeneszerző. Lemond azonban az öncélú csillogásról, a zongoraszóló sokkal inkább a befelé fordulást és az elmélkedést tükrözi.
„Képzeletemben ünnepélyes pogány szertartás jelent meg: bölcs öregek, körben ülve, egy magát halálba táncoló leányt figyelve. Feláldozták, hogy kiengeszteljék a tavasz istenét.” – emlékezett Stravinsky a Tavasz áldozat, a „Sacre” megszületésének ihlető forrásaira. Szergej Gyagilev balett társulata számára komponált harmadik darabja – a Tűzmadár és a Petruska bemutatását követően – 1913-ban készült el, alcíme: „Jelenetek a pogány Oroszországból”. Zenei anyaga egyértelműen népzenei fogantatású, annak ellenére, hogy Stravinsky mindössze egyetlen litván népdalt idéz a darabot indító ikonikus fagottszóló során. Motivikája alapvetően egyszerű, ám az osztinátó-szerű ismétlések, disszonanciák és váltakozó metrumok, valamint a rafinált ritmusképletek és hangsúlyok hihetetlenül izgalmassá teszik a partitúrát. Gazdagon kamatoztatja kiváló mesterétől, Rimszkij-Korszakovtól elsajátított hangszerelői ismereteit, hiszen a hatalmas apparátusra írott darab valósággal tobzódik a lenyűgözően újszerű zenekari hangzásokban. Párizsi bemutatója szinte „bombaként robbant”, mert sokkolóan modern hangzása és átütő ereje mellett a koreográfia újszerűsége is felkorbácsolta a kedélyeket.
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Miskolc város hivatásos szimfonikus zenekara 2018-ban ünnepelte megalapításának 55. évfordulóját. A közel 90 profi zenészből álló együttes a régió egyetlen professzionális nagyzenekara. Művészeti vezetőjük Antal Mátyás, Liszt Ferenc-, Príma - és Bartók–Pásztory- díjas karmester. Az évente több mint 80 koncertet adó Miskolci Szimfonikus Zenekar egyre erősödő kulturális értéke városának, szerte az országban, sőt országhatárokon kívül is szeretettel fogadja őket a közönség. Az elmúlt 3 évben szerepeltek Párizsban, Notthingham- ben, Athénban, Sisteronban és Ravennában is.
Balog József
A fiatal zongoristageneráció egyik legtehetségesebb tagja. Zenei tanulmányait négyévesen, magántanárnál kezdte, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Schweitzer Katalin tanítványa. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Budapesti Tanárképző Intézetében Krause Annamária irányításával diplomázott. Tanári diplomáját követően a Zeneakadémia zongora tanszakán folytatta tanulmányait Jandó Jenő osztályában. Több hazai és nemzetközi versenyen nyert díjakat. A világ három kontinensének több mint húsz országában koncertezett már. Számos felvételt készített a Magyar Rádió és Televízió számára. Első, „Hungaricum” című szólólemeze 2005-ben elnyerte a Liszt Ferenc Nemzetközi Lemeznagydíjat. 2005-ben Fischer Annie-ösztöndíjas, 2018-ban Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki.
