Amikor több mint negyedszázaddal ezelőtt megalakult a Söndörgő, a mai tagok még gyerekek voltak, s gyakorlatilag együtt nőttek fel a zenekarral. Az öt tagból négy ugyanabba a zenész családba tartozik: három testvér (Eredics Áron, Benjámin, Salamon) és egy unokatestvér (Eredics Dávid). Szellemi hátországukat a közel ötven éve fennálló, autentikus délszláv népzenét játszó, legendás Vujicsics Együttes jelenti: benne további Eredics-muzsikusokkal, apa- és nagybáty-figurákkal. A Söndörgő tagjainak zenei nevelése tehát Kodály Zoltán ideáljának megfelelően kilenc hónappal a születésük előtt kezdődött.
A Söndörgő tradicionális délszláv zenét játszik. A hagyomány az ő művészi világképükben valamiképpen a hérakleitoszi folyóra emlékeztet, amelybe nem lehet kétszer belelépni. A tradicionális zenét nem muzeális, rekonstrukcióra váró tárgyként kezelik, hanem élő és lüktető alapanyagként, inspirációs forrásként.
Zenei világukban a klasszikus zenei igényű kompozíciók és a jazz szabad levegőjét árasztó improvizációk tökéletesen megférnek egymás mellett, ahogy a legkülönbözőbb forrásokból származó inspirációk is összeolvadnak az utánozhatatlan Söndörgő-stílusban. E tekintetben egyetlen kritériumuk van, az, amit Bartók Béla fogalmazott meg egy 1931-es levelében: „nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, […] csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás!”
