“35 évvel ezelőtt kezdtem darabot írni. Írtam 25-öt, volt belőlük 100 előadás különféle kőszínházakban. 10 éve aztán elegem lett, és elkezdtem szabadon, a barátaimmal dolgozni, így lett Titkos Társulat, és így jutottunk el a Trafóba. Első előadásunk, A pitbull cselekedetei még ma is megy (ma már a Jurányiban). Ezután még öt következett, néha más társulatokkal. Az álom féltestvére. Hungari. Két nő. Dongó. Tótferi.
És akkor kihúztam a dugót a palackból, és előgomolygott a Díszelőadás. Húsz éve írtam, ezt írtam messze legtovább, és húsz éve ott sutyorog az agyamban, most meg csiklandoz, és azt mondja: Hé, öregem, el szeretnéd dalolni a hattyúdalodat? Akkor játszd el a főszerepet! Ne bízd másra, te dögölj bele!
Dehát nem is olyan döglesztő, ha ilyen jó a csapat! Téri Gáspár a társrendező, de játszik is. Gazsi akrobatikus táncos-filozófus. Julia Jakubowska lengyel színésznő, bűbájos, zseniális őrült. Hevesi Laci most végez a Színművészetin, és az egész előadást meghatározta mély gondolataival. Kislányom, Liza, a háziasszony, neki kell őriznie a többi színészt, mint veszélyes, idomított állatokat.
Én csak beszélek, dumálok, de közben fantasztikusan sok mozgás van. Érdekes, érzékeny mozgások. Nem nevezhető táncnak. Valódi automatizmusokból indultunk ki, mint például a szédülés vagy a reszketés. Alida Bevk, szlovén színésznő tanította nekünk, hogyan lehet a testben kontrollálatlan, állati mozgásokat felszabadítani. Hatalmas kaland ez az egész.” (Kárpáti Péter)
