A múzeum Fényképgyűjteményében található üvegnegatívok az első világháború utáni vidéki Magyarország teljes térképét lefedik: 75 település fényképészeinek lenyomatait őrzik. A kiállítás címe, a „Vágatlanul” arra a pillanatra utal, amikor a kép még nem készült el – amikor a fotográfus kezében ott rezgett a valóság. Ezeken a lemezeken nemcsak a megrendelt portrék láthatók, hanem minden, ami a papírképre már nem került rá: a háttérbe tolt paravánok, az árnyékban várakozók, a textilhátteret tartó kezek, sőt néha maga a fényképezőgép is.
A kiállítás húsz vidéki fotográfus világát idézi meg, Steindl Károly körmendi műtermétől a szolnoki Papszt Piroskáig, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye első női fényképészéig. A fotókon megelevenednek a társadalmi változások, a viseletek átalakulása, a családi fényképek elterjedése és az első világháború személyes drámái.
A kiállítás a leletmentés történetét is bemutatja: amikor a múzeum munkatársai a húszas években padlásokról, fényképészházak megtelt polcairól vásárolták fel az elfeledett negatívokat, szó szerint a feledésből mentették meg a vidéki Magyarország arcait. A Vágatlanul egyszerre szól a fotográfia emberi és technikai oldaláról. Az üvegnegatívok törékeny anyagukban hordozzák az idő múlását: a repedések, lepattogzott rétegek is mesélnek.
Kurátor: Bata Tímea
