Georg Büchner, a 19. századi német irodalom későn felfedezett zsenije alig huszonnégy évet élt. Írói munkássága egyetlen kis kötetben elfér. Drámát mindössze hármat írt, ezek közül az utolsó a töredékesen, négy különböző fogalmazványban fennmaradt Woyzeck. A darab több korabeli bűncselekmény peranyagait felhasználva egy féltékenységből elkövetett brutális gyilkosság történetét meséli el, de jóval több bűnügyi krónikánál: kegyetlen utazás az emberi lélek, a pusztító szerelem, a magány és a társadalmi kiszolgáltatottság legmélyebb rétegeibe.
Linda unja 17 éves házasságát, angol kertvárosi életét, a negyedik x közeledtét, de főleg a férjét, George-ot. Erről azonban a férfi nem akar tudomást venni, neki minden úgy jó, ahogy van. De amikor George elalszik szeretkezés közben, Lindának végképp elege lesz: úgy érzi, joga van még minőségi érzékiséghez, figyelemhez, szerelmemhez, élethez. Válni akar.
Rádiós, a fiatal tudós a számítógépe tökéletesítésén dolgozik a padláson. Ide érkezik meg négy bolyongó szellem – Kölyök, Meglökő, Herceg és Lámpás – az igazi hősök, akiket kihagytak a mesékből. Itt szeretnének találkozni a Révésszel, aki elviszi őket egy távoli csillagra, az „örökre szépek” bolygójára, ahol végre otthonra lelhetnek..