Az volt a Vízöntő kora. Az volt az önfeledt szabadság, a tánc, a dal kora. De az volt a vietnámi háború kora is. A felesleges katonásdié és az értelmetlen, kegyetlen halálé..
A Wass Albert legnépszerűbb regényéből készült előadás főszereplője, Nuca különös képességgel rendelkezik: egyszerre képes látni a múltat, jelent és jövőt. Az áldás mellett azonban átok is kíséri: akit megszeret vagy az ágyába fogad, azt hamarosan utoléri a halál.
A féktelen tivornyák világába érkezik meg Esztergom érseke, Bakócz Tamás, hogy a haldokló II. Gyula pápa utódja lehessen. Minden követ megmozgat, veszteget, ígér annak érdekében, hogy elnyerje a pápai tiarát..
Tíz kortárs magyar író története a Budapest Bábszínház Nagyszínpadán. Történetek, amelyek lenyomatot adhatnak a korról, amelyben születtek, Szikszai Rémusz rendezében.
16+
185 perc 1 szünettel
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij 1821. november 11-én született Moszkvában, és csak hittük, hogy 1881 februárjában halt meg kedvenc városában, Pétervárott. Dosztojevszkij egy szép napon megunta a szegénységet, a nyomort, a kritikusokat, a szerencsejáték-függőség bilincseit, az alkotás terhét, és búcsút vett feleségétől, a jó Anna Grigorjevnától, és úgy tett, mint aki jobb létre szenderült.
“Színdarabot csinálni valahogy régi álmom volt, mert szép, kreatív dolog. De eddig hiányzott a drámám hozzá. Most megvan. Én bányászom a nyersanyagot, de a végső formáját az alkotótársaim fogják megadni, amíg lehet, az én közreműködésemmel. Elfogadom, ha esetleg én már nem látom az előadást. Nagyon szeretném, de ebben a játékban nem a győzelem, a részvétel a fontos.” /Karsai Dániel/
A kényszeres evő, szeretetre méltó, negyvenes Maureen nassol, hogy ne gondoljon bele a magányába, pizzákat rendel, mert szerinte a paradicsomszószban oldódik legjobban a bánat. De azért még ad egy utolsó esélyt a romantikának, amelyről már épp készül teljesen lemondani.
A két szereplő kapcsolódni vágyik. Az alapvetően túlélési ösztönből fakadó, pszichológiai és emocionális jólét iránti vágy diktálta elementáris erő nem több ennél: ösztön, ami azonban alakítja emberi kultúránkat, normáinkat, értékeinket, és ami nélkül elképzelhetetlen nyelvi és kognitív fejlődésünk.
Jobbá tehet-e minket a művészet? Helyes irányba terelheti-e a bűnösöket az, ami tökéletes? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozott Woody Allen, amikor a koronavírus-járvány alatti lezárások idején otthonában új darab írásába kezdett.
W. Shakespeare: És Rómeó és Júlia. Ki ne ismerné a történetet, a híres mondatokat. De ahogy Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter tolmácsolásában láthatjuk 2025. október 20-án a miskolci Tudomány és Technika Házában a TTH Színpadon az valami egészen más…
Az izgalmas és szép jelenetek zenei világa megrázó, felemelő és sokszor ellenállhatatlan humorral teli. A dalok, a szövegek ironikus rétege fergeteges szövegpoénokkal, kiemelkedő zenei stílusparódiákkal valósul meg. A dzsungel könyve azon ritka produkciók egyike, mely mindenekelőtt az ifjúságnak szól, ám életmodell-jellege minden korosztály számára alapvető felismeréseket, élményeket, katarzist nyújt.
Liliom, a „szerethető csirkefogó”. Liliom, a „külvárosi hintáslegény”. Liliom, a „kallódó életművész”. A „proletár”. Az „áldozat”. Az „asszonyverő”... Molnár Ferenc talán legjobb színdarabja számtalan értelmezésben került már bemutatásra. Kovalik Balázs rendezése most darabokra szedi és új formában rakja össze a jól ismert történetet. Az építőkockákból egy „művész” (színész) ellentmondásos életpályája rajzolódik ki, egy művészé, akinek az ő szeretett Julija hiába kínálja fel a normális élet lehetőségét. Az út a reménytől a kitaszítottságon keresztül a kétségbeesett halálig vezet, sőt – ironikus módon –, még azon is túl.
A rapszódia jellemzője a zaklatottság, az érzelmek, a gondolatok szenvedélyes hullámzása, olyan akár a végtelen élet. Talán ez a műfaj a leginkább alkalmas arra, hogy megjelenítsük általa egy férfi és egy nő szerelmét, mely ugyanúgy lehet boldog, ahogyan boldogtalan is, de mindenképpen nyugtalan és feszült. A műsor a boldog szerelmet és az egymásra találást hivatott bemutatni, az ifjú pár végül összeköti életét, és boldogan élnek míg meg nem halnak, ahogy a népmesék is végződnek.
A történet főhőse – írja Örkény – özvegy Orbán Béláné, az ő véget nem érő vitájával, szájaskodó, alakoskodó, még a hazugságtól sem visszariadó pörlekedésével. És mindenkivel, aki körülveszi. Körömszakadtáig harcol, hogy zűrzavaros, értelmetlen és reménytelen szerelmét ráerőszakolja a világra.