“Az, ki szörnyekkel harcol, jobb, ha vigyáz, nehogy ezáltal maga is szörnnyé váljon. Ha sokáig pillantasz az örvénybe, az örvény beléd pillant.” – F. Nietzsche
Ebben az új előadásban – mely 2024-ben a Marczibányi Téri Művelődési Központban kerül bemutatásra – a bábelőadás átalakul egy többszereplős, igazi és házi készítésű hangszereket vegyítő, a színház és a koncert határait elmosó különleges családi programmá.
A Ghymes tagjai – az élen Szarka Gyulával – szinte a kezdetektől fogva
írnak kifejezetten gyermekeknek szánt népdalfeldolgozásokat, rendszeresen adnak
gyerekkoncerteket. A mostani műsorban nem csupán a zene lesz főszerepben, hanem a
gyermek közönség végigkövetheti a két tücsök szereplőt, amint vendégeket hívnak egy
hagyományos lakodalomba. Közben mindent együtt énekelhetnek velük és a
tücsökzenekarral – és még a két tücsök életében is nagy fordulat következik be...
Az Én, Károli Gáspár című darab Károli Gáspár, a magyar bibliafordítás úttörője életének legfontosabb pillanatait tárja a nézők elé, bemutatva azokat az emberi és történelmi kihívásokat, amelyekkel szembe kellett néznie.
Karácsony este a szülők díszítik a szalonban felállított hatalmas fát. A testvérek, Marika és Frici civakodása még a fa körül sem szűnik meg. Sorra érkeznek a meghívott gyerekek, barátságok kötődnek, a fiúk borsot törnek a kis lányok orra alá. Megkezdődik az ajándékok átadása..
Az év utolsó Aposztróf estje hagyományosan az ünnep jegyében zárja a sorozatot. A december a lelki várakozás, a hála és az öröm időszaka, amelyet számos népszokás és hagyomány kísér. Az ünnep közeledtével, a várakozás napjaiban különösen fontos az egymásra figyelés és az egymás felé fordulás, így a Várkert Irodalom ezúttal is igazi adventi hangulatot varázsol a színpadra.
Amikor az elmaradott Glogovára új plébános, Bélyi uram érkezik, különös csoda történik. A viharban Szent Péter egy piros esernyőt borít Bélyi uram kishúgára, Veronkára. Ezzel megindul Glogova felvirágzása. Megújul a paplak. Veronkához francia nevelőnőt szerződtetnek. Özvegy Münz Jónásné személyében pedig a városkában fellendül a kereskedelem is..
A darab azt vizsgálja, hogyan hisszük el, amit olvasunk, anélkül, hogy megkérdőjeleznénk, és hogyan befolyásolnak minket olyan történetek, amelyek egyszerűen nem igazak. A komédia egyben a „hollywoodi gépezet” kritikája is.
A 20. századi európai történelem egyik legtitokzatosabb története: hogyan menekült meg a meggyötört, összetört Párizs 1944-ben Hitler bosszújától, ördögi tervétől. A párizsi svéd konzulnak, Raoul Nordlingnak mindössze egyetlen éjszakája van, hogy meggyőzze, s lebeszélje Dietrich von Choltitz tábornokot, hogy – Hitler parancsát végrehajtva – a francia fővárost lerombolja. Mi minden múlik egyetlen emberen? Vagy egy találkozáson? A lelkiismereten?
“Mert van a Stradivari és egy átlagos hegedű,
A Stradivari Stradivari, a másik meg középszerű!
És én hazudhatnék neked tovább, de nem teszem!
Te nem középszerű vagy, hanem tehetségtelen.
Casanova kalandos élete apropó. Mire? Három éppen hogy csak felnőtt ember találkozása egy hotelszobában. Az előadás visszatérés a Dollár Papa Gyermekei kezdeteihez. Eszköztelen, hiperrealista, csak az emberre fókuszáló, testi-lelki vizsgálódás szuperközeliben.
Bergman kevéssé ismert önéletrajzi ihletésű drámája egyfelől egy szerelmi háromszög kialakulását, a megcsalás okait, lelki terheit, egy család szétesését ábrázolja közelnézetből, ugyanakkor egy idősödő művészember története is, akinek az írás eszközként szolgál, hogy szembenézzen a múlt árnyaival, elszámoljon saját döntéseivel és azok következményeivel.
Élt egyszer egy király a királynővel és lányukkal, a kis hercegnővel, akit Klárának hívtak. Boldogan éltek így együtt, ám egy nap a király szomorú lett, mert elvesztette a boldogságát. Klára mindenáron szeretné megtalálni, hogy édesapja megint boldog legyen, ezért útnak indul..
Szállhat egy cigaretta izzó nyomán, születhet akár az égő avarkupac pattogása mellett egy nedves őszi délutánon. Kerülhet az égre kormos kémények tömegének baljóslatú hatásaként ugyanúgy, ahogyan egy szál füstölő szelíd lelket melengető gyermekeként.
Beborít, betakar, az érzékeinkre hat, majd eloszlik. Látszólag nyomtalanul, de mégis ott marad a pórusainkban, szinte csiklandozza a bőrt, és hosszú ideig érezzük még magunkon.