Magyar katonáknak kell megszólaltatniuk Kálmán Imre zseniális operettjét, a Csárdáskirálynőt. Nincs jelmezük, díszletük, alig van hangszerük, nincs közöttük képzett színész, és a női
szerepeket is nekik kell játszani. Viszont a hazajutás a tét, tehát nem kérdés: az előadásnak sikerülnie kell!
Egyetlen apró nyelvbotlás tönkreteheti még a lehető legaprólékosabban megtervezett hétvégét is. A szép tervek kártyavárként omlanak össze, hogy végül félreértések és szörnyű bonyodalmak lavinájává változzanak.
Imprószínházi előadásunk filmes műfajból inspirálódik - egy kis időcsavarral. 🙂
Megvan az az érzés, amikor a film végére kattintasz, még mielőtt végignézted volna azt? Memento előadásunk ilyen: elsőként azt tudjuk meg, hogyan végződik a hős útja. Az áthallás nem véletlen, inspirálódtunk az azonos című thrillerből is az előadás szerkezete kapcsán, ám minden más, a karakterek, a helyszínek, történet még számunkra is ismeretlen, csak ezen az egy estén látható az Itt és Mostban. Az előadásunkban egy olyan zárlat kerül a színpadra, melynek előzményeit maguk a színészek sem ismerik.
„Ha én egyszer kinyitom a számat…” – és Regős Bendegúz tényleg ki is nyitja. A nagyszájú kamasz kimarad az iskolából, így kerül tehénpásztornak a vasút mellé, a harapós természetű bakter és a még harapósabb anyósa, a rettegett Büdös Banya mellé.
Örkény István, a groteszk mestere, az Egyperces novellák szerzője, most egy egész estén át szórakoztat: adott egy kedves kiscsalád, és egy nagyhatalmú ember, aki befolyásolhatja a fiuk életét – mégis, mi az az értelmetlen feladat, amit meg ne tennének egy ekkora embernek…?
Mi a közös egy régiségkereskedőben, egy képviselő feleségében és két fodrászban? Legyenek szemtanúi egy gyilkossági nyomozásnak és az est végére mindenre fény derül, amennyiben aktív részvevői lesznek a bűnügy megoldásának.
Berecz András ezen az estén nem azt a nagy derék pompás aranyszőke Igazságot keresi, hanem azt a kopott, kicsi szürkét, kinek sokszor üres tarisznya a zászlaja, és a gyomra morog, nem a szája.
Korszakos festő távozik az élők világából. Képei a világ minden jelentős múzeumában fellelhetők, és egy magára valamit is adó műgyűjtő ki nem hagyná alkotásait a gyűjteményéből.
Az év utolsó Aposztróf estje hagyományosan az ünnep jegyében zárja a sorozatot. A december a lelki várakozás, a hála és az öröm időszaka, amelyet számos népszokás és hagyomány kísér. Az ünnep közeledtével, a várakozás napjaiban különösen fontos az egymásra figyelés és az egymás felé fordulás, így a Várkert Irodalom ezúttal is igazi adventi hangulatot varázsol a színpadra.
Mi történik, ha hazafelé menet egy pszichiáter karambolozik…
Mi történik, ha végtelenül szerencsétlen módon pont egy veszélyes bűnöző autóját töri össze…
Akkor jó esetben - nagy kínkeservek árán ugyan -, de a pszichológus és a bűnöző életre szóló barátságot köt…
Moliére komédiázik. Kifiguráz bennünket. Félelmeinket, öncsalásainkat, kicsinyességünket. Ez utolsó színdarabja. 1673. február 17-én a Képzelt beteg előadása közben a címszerepet alakító Molière a színpadon rosszul lesz, és még aznap meghal.