„Életem legszebb álma, a Fiatal Siegfried kedvéért végül mégis be kell fejeznem a Nibelung-darabokat; A walkür olyan sokat kivett belőlem, hogy meg kell engednem magamnak ezt az örömöt. […] Miután életemben sosem éreztem igazán a szerelem mennyei boldogságát, emlékművet kell emelnem minden álmom közül a legszebbnek, amelyet elejétől a végéig teljesen eltölt a vágyott szerelem érzése” – írta Wagner Liszt Ferencnek 1854-ben. A mű először a teljes tetralógia bemutatásakor, 1876 augusztusában csendült föl Bayreuthban. 140 évvel később, az Opera új Ring-ciklusának soronkövetkező részeként M. Tóth Géza rendezésében kerül a félelmet nem ismerő hős története újra az Opera műsorára.
Az Én és a kisöcsém című operettből általában csak a címadó dalt szokás ismerni. Pedig ez az édes történet tele van szerelemmel, humorral, szerelemmel, komédiába illő tévedésekkel, szerelemmel, utazással, szerelemmel, egy cseppnyi ármánnyal, szerelemmel, atyai aggodalmakkal, szerelemmel, féltékenységgel, szerelemmel, rengeteg dallal, tánccal, ja, és szerelemmel is!
"Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá” - mondja a nyolcadikos Pierre Anthon, majd kisétál az osztályteremből, felül egy szilvafára, hogy onnan kiáltsa világgá az élet hiábavalóságát. Osztálytársai elhatározzák, hogy bebizonyítják neki az ellenkezőjét, ezért tárgyakat kezdenek gyűjteni, "fontos dolgokat", amelyekért érdemes élni. Egy bicikli, amelyre évekig spórolt a tulajdonosa, egy napló, egy lány hosszú haja... A játéknak induló bizonyítás azonban hamarosan kontrollálhatatlanná válik. Mindenki sebezhető lesz, mindenkitől elveszik, ami a legfontosabb neki, miközben a "Fontos Dolgok Halma" egyre nő, és lassan mindent bekebelez.
Jegyvásárlás
