Diótörő-előadásunk idén is a teljes, vágatlan balettzenét kínálja, és persze egy új mese-parafrázist, amely ezúttal Tóth Krisztina tollából született és Csuja Imre színművész meséli el a közönségnek.
Mi lehetne szebb hangzó ajándék egy héttel karácsony előtt, mint egy Magyarországon ismeretlen, háromrészes oratórium, amely éppen Jézus életének kevéssé taglalt szakaszáról, a Megváltó gyermekkoráról szól?
Az angol zene a 17. században a politikai és társadalmi viszonyokhoz hasonló volumenű változáson ment keresztül. Az utolsó évtizedekre érett be a helyi hagyományok, illetve az országba bejutott francia és olasz zene fúziója, amely egy sajátos, sokszínű és gazdag angol barokk stílus létrejöttét eredményezte. Ennek a zenei áramlatnak a legfőbb képviselői John Blow, illetve a tragikusan rövid életű tanítványa, Henry Purcell voltak.
„A francia klasszikusok közül legjobban Couperin felel meg temperamentumomnak” – nyilatkozta Ravel 1924-ben. A francia barokk zene emléke előtt hódoló zongoraműve, a Le tombeau du Couperin 1914 ás 1917 között született, zenekari átirata pedig 1919-ben. A kompozíció meglepően hamar eljutott Magyarországra, először 1922-ben, a Svéd Királyi Balett vendégjátéknak zenéjeként szólalt meg, az eredeti zongoraaverzió pedig éppen 100 éve, 1925-ben.
Ne hagyja ki ezt az egyedülálló koncertet, ahol az olasz zeneszerző, Antonio Vivaldi halhatatlan műve, a Négy évszak csendül fel. Ez a különleges este egy vonósnégyes előadásában elrepíti a hallgatóságot Vivaldi zenei varázslatába.
A Zeneimádó egy vicces figura, aki akár a fogmosásban is zenét, ritmust, dallamot vél felfedezni, szórakozottsága sok-sok humoros helyzetet szül az előadás során.
Hogy operába, één?? Üljek a szűk nyikorgós széken tízezerért öt órán keresztül várva, hogy a kövér nő végre tényleg meghaljon? Na neem! A Zenegyűlölő visszatér és ezúttal az operába (nem) látogat el.
A Nemzeti Filharmonikusok opera bérletének fontos célkitűzése, hogy a műfaj népszerű slágerei mellett a felfedezésre méltó ritkaságok közül is időről időre közönség elé kerüljön egy-egy értékes alkotás.
Jörg Widmann igazi zenei polihisztor. Nemcsak hangszere, a klarinét egyik legnagyobb élő mestere, de kiváló zeneszerző, hangszerelő és karmester is. Kompozíciói fogyaszthatók, szórakoztatók, elgondolkodtatók és ötletesek, műsor-összeállításai átgondoltak, harmonikusak.
A hat alkalomból álló szólócselló-koncertsorozat Johann Sebastian Bach szvitjei köré szerveződik. A sorozat legfőbb kuriózuma, hogy a csellószvitek mellett az eredetileg billentyűs hangszerre komponált francia szvitek is elhangzanak, amelyeket Zétényi Tamás és Dargay Marcell közösen írt át csellóra.
Weber: A bűvös vadász – nyitány
Enescu: Legenda
Britten: Simple Symphony – playful pizzicato
Arban: Velencei karnevál
Csajkovszkij: IV. szimfónia
Juan Avendaño – trombita
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Yeruham Scharovsky
Ma már szinte biztosak lehetünk abban, ki volt Beethoven „halhatatlan kedvese”, legnagyobb szerelme – egyben csalódása. A történetet és a hozzá kötődő gyönyörű zenéket Hámori Máté tolmácsolja.
Kodály Z.: Galántai táncok 16’
J. Haydn: C-dúr csellóverseny, No. 1, Hob.VIIb:1 24’
***
J. Widmann: Con brio 12’
L. van Beethoven: VIII. (F-dúr) szimfónia, op. 93 26’