Nem túlzás, ha azt mondjuk, a közelmúltban elhunyt Eötvös Péter az utóbbi évtizedek kimagasló zeneszerzője volt, akinek széles világlátása, közvetlensége sok muzsikus számára jelentett mintát. Hangversenyünkön egyik utolsó művét ismertetjük meg a magyar közönséggel: a Hárfaversenyt 2024 januárjában mutatták be Párizsban, és azóta számos koncerten elhangzott Genftől Tokióig.
Beethoven Coriolan-nyitánya örök. Ahogy a VIII. szimfónia is, ez a haydni derűt sugárzó remekmű, amelyet 1814-ben mutattak be, és könnyed, tréfás hangvétele miatt a szerzőnek is titkos kedvence volt. „Az én kis F-dúrom” – hivatkozott rá egyik feljegyzésében. Takács-Nagy Gábor korunk egyik innovatív Beethoven-karmestere, aki egy olyan jól ismert zenedarabbal is újat tud mutatni, mint az V. szimfónia, amelyre immár örökre ráragadt a komponista titkára által önkényesen választott Sors melléknév.
Alig találunk ikonikusabb alkotást az operairodalomban a Toscánál, amely Victorien Sardou francia drámaíró színdarabjának feldolgozásaként, Puccini zsenialitásának köszönhetően nyerte el a remekműveknek kijáró öröklétet. A főszerepekben ezúttal olyan hazai kiválóságokat hallunk, mint Boros Csilla, Fekete Attila és Molnár Levente. A zenekart az opera műfajának nem hivatalos nagykövete, a Liszt Ferenc-díjas Kesselyák Gergely vezényli.
A XVIII. század nemcsak a túlzó pompa, hanem a felfedezések kora is volt. Erről tanúskodik a német zeneszerző, Georg Philipp Telemann szvitje is, amely egyedülálló módon azért született, hogy különféle nemzetek zenéjét megmutassa a hallgatóknak. Ezen a hangversenyen az idősebb Scarlatti áriái is felcsendülnek Kristóf Réka szopránénekesnő előadásában, akinek munkásságában a régizene kiemelkedő helyet foglal el. Farkas Róbert karmester zenei körképe végül a nagy Bach zenekari szvitjével zárul.
Idén 100 éves világhírű operettszerzőnk, Kálmán Imre Marica grófnő című műve, amit 1924. február 28-án mutattak be a Theater an der Wien-ben. A Mester és Marica című szcenírozott koncertünkben a 100 éves operett összes dala elhangzik, illetve egy keretjátékban maga Kálmán Imre emlékezik vissza a darab születésére, életére, munkásságára.
Zemlényi Eszter – szoprán
Bakos Kornélia – alt
Megyesi Zoltán – tenor
Cser Krisztián – basszus
Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karigazgató: Balassa Ildikó)
Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar (karigazgatő: Szabó Soma)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Hollerung Gábor
A fiatal osztrák pianista, Lukas Sternath már kisgyermekként beutazhatta a világot a Bécsi Fiúkórus tagjaként. Otthoni tanulmányai után ma már annál az Igor Levitnél tanul, aki tizenegy éve még szintén rising starként mutatkozott be.
Tóth-Vajna Zsombor a fiatal magyar historikus régizenészgeneráció kiemelkedő tehetségű tagja, karmester és a régi billentyűs hangszerek specialistája: orgona-, csembaló-, fortepiano- és klavikordművész. Tanulmányait a budapesti Zeneakadémián és az Amszterdami Konzervatóriumban végezte.
A Haydnnal Bécsben című előadásokban Bősze Ádám megőrzi a Haydnnal Londonban és a Haydnnal Párizsban sorozatokban tőle megismert közelítésmódot: úgy mutatja be Joseph Haydn zenéjét, hogy segíti a hallgatóságot belehelyezkedni abba a környezetbe, amely a zeneszerzőt körülvette. Nem zenei elemzések, hanem társadalom- és művelődéstörténeti vizsgálódások nyomán mutatja be azt a hihetetlenül gazdag világot, amelynek egyik legragyogóbb jelensége Joseph Haydn muzsikája volt.
A fagott, amelynek hangterjedelme jóval túlnyúlik három oktávon, és a legváltozatosabb színekre képes, mély fekvése ellenére már a barokk korban is kedvelt concertáló hangszer volt. Händelt is megihlette, Mozart pedig 1774-ben, tizennyolc évesen írta meg azt a fagottversenyt, amely azóta is a repertoár pótolhatatlan darabja. A cseh romantikus mester, Bedřich Smetana operájából készült szvit, valamint Wagner meglepetésnek szánt karácsonyi ajándéka, a feleségének és gyermekének írt Siegfried-idill is elhangzik a koncerten.