Idén 150 éves szeretett fővárosunk, Budapest, melynek nemcsak sajátos pesti viccei, hanem dalai és kupléi is emblematikusak. A kor legnépszerűbb zeneszerzőit is megihlették Buda, Óbuda és Pest kis utcái, sőt, versengtek, hogy az ő dalaik hangozzanak el a kabarék műsorában.
A produkció két színész számára kínál virtuóz játékot, akik számos szerepet sűrűn váltogatva engednek betekintést egy színházi próbafolyamat kulisszái mögé.
A Hab a tortán sorozatban egy színész-pár színpadra álmodja egy népszerű "pagonyos" könyv szereplőit és elmeséli történetüket. Boribon meséjét Rezes Judit és Szabó Győző eleveníti meg.
Az ételek nevét, formáját, ízét is felidéző szereplők regényes történetét rímekbe öltöztette a szerző. 2018-ban könyvéért megkapta az Év Gyerekkönyve díjat a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum zsűrijétől. A mulatságos helyzetekben és szerethető figurákban gazdag mese a gyerekek számára a mindennapi étkezés során otthon újra és újra eljátszható.
Arany János és Petőfi Sándor igaz barátok, úgy is mint pályatársak, és úgy is, mint emberek. E két költőóriás a barátságot választotta a versengés helyett, költői lelkiismeretük, a nép, a haza és a szabadság ügye melletti kiállásuk, valamint egymás tehetsége iránt érzett kölcsönös rajongásuk vezette őket. Sándor jelzőtűz volt, János őrláng. A tüzeik már régen kihunytak, de a fényük örökké világít. E zenés színmű nekik állít emléket.
Egy megkötözött, Minion-maszkos alak ül Az osztály vesztese felirat alatt. Fotóját az ismeretlen tettes az 5. a osztály Facebook-oldalán teszi mindenki számára elérhetővé.
A zölden tündöklő Smaragdvárosban él és uralkodik Óz, a nagy varázsló. Fényes palotájában kincsek garmadáját gyűjtötte bátorságból, észből és emberi érzésekből. Varázshatalma akkora, hogy Dorottya tőle kér tanácsot, hogyan juthatna haza az álmok mesés birodalmából...
Három nő és három férfi, ez egy szextett – bár a szerepek meglepően cserélődnek ezen a viharos éjszakán. Eleinte minden világos, ki kinek a kicsodája, ám közbeszól a kémia, meg egy tudálékos szexuálpszichológus – és csak reménykedni lehet, hogy sok félreértés és félre...
A színpadi játék két „nyugállományba vonult” színésznő történetét meséli el, akik élethelyzeteikből adódóan közös albérletbe kényszerülnek. Társbérletük kacagtatóan szatirikus helyzetek, nosztalgikus visszaemlékezések és komikus sorsfordulatok kavargó forgatagává válik.
Egy különös reptéren várakozik Jerome Angust, mivel járatának indulását későbbre halasztották. Megszólítja őt egy titokzatos, provokatívan viselkedő idegen, aki Textor Texelként mutatkozik be - és a két férfi között abszurd beszélgetés bontakozik ki.
Kata és Bianca egy gazdag páduai úr lányai. Egyik szelíd, mint a galamb, de a másik vad, indulatos, csípős nyelvű, fékezhetetlen. A kisebbiknek akad is kérője bőven, de apja nem adja férjhez addig, míg a nagyszájút el nem veszi valaki. Hiába a sok kérő, Makrancos Kata senkinek nem kell.
Az Apertúra új előadásában azt vizsgálja, hogy mi mindent vagyunk hajlandóak feladni ahhoz, hogy színházat csinálhassunk. Ha a színházi próbafolyamat egyben tűzpróba, akkor mi marad a meghajlás végén?
A „Szelíden és szilárdan” című előadás elénk tárja Szabó Magda életét, felidézi az írónő kivételes pályaívét, gyermekkorát, szüleihez fűződő kapcsolatát, házasságát, íróvá érését.
Milyen szerepet játszik az életünkben az alkohol? A 1,5 ezrelék különleges alkotófolyamatból születik, a valóságból építkezik a közösségi színház és a részvételi film kutatómódszereivel. Miért iszunk? Mikor iszunk? Mit fed el, és mit hoz a felszínre az alkohol? Miként tabusítjuk ezt a témát a magyar társadalomban?
Professzionális színészek helyett hétköznapi emberek állnak a színpadon, a személyes történeteiket osztják meg. Így vizsgáljuk velük közösen az alkoholfogyasztás különböző aspektusait és dilemmáit, nyomába eredünk azoknak a hiányoknak, melyek mögötte húzódnak.
A valódi én és az ideális én távolsága hatással lehet a mindennapjainkra. Ha sosem tudunk megfelelni annak, amit elvárunk magunktól, elégedetlenek lehetünk. Ha minden külső visszajelzésből azt olvassuk ki, hogy nem elég jó, ahogy működünk, szintén frusztrációt okoz. De akkor jobb, ha nem törődünk mások visszajelzésével? Ez lehetséges egyáltalán? Vagy érdemes folyton változtatni? De akkor kik vagyunk valójában?
Máté: gerincferdült influenszer & héraklészimitátor. Tünde: apácakomika. Mindketten apaképek, anyaképek late night útvesztőjében keringenek (ld. hetedik kerület!). Egymás álmában élnek: találkoznak, szétválnak, elzárkóznak, megtébolyulnak, flagellálnak, meghosszabbodnak. Harcolnak: a szeretettel, az írással, az alkohollal, Istennel, a gyásszal, múltjuk rémálmaival. Van jövőjük? Vagy talán jobb lett volna nem is találkozniuk?"