Az volt a Vízöntő kora. Az volt az önfeledt szabadság, a tánc, a dal kora. De az volt a vietnámi háború kora is. A felesleges katonásdié és az értelmetlen, kegyetlen halálé..
Drámairodalmunk egyik alapműve a Csongor és Tünde, amely Az ember tragédiájával és Bánk bánnal alkotja a klasszikus magyar drámai triászt. A Csongor és Tünde színpadra állítása próbatétel elé állítja a színházművészeket: megtalálni azt a kortárs színpadi formát, amely méltóképpen és szenvedélyesen közvetíti ezt az ősi mitológiákból szőtt többdimenziós tündérmesét a boldogságkeresésről.
Bár Magyarországon és a határon túl kétezer közterület viseli az író nevét, ezúttal egy képzeletbeli Jókai sétányon kíséri végig a közönséget Nyáry Krisztián irodalomtörténész és Bősze Ádám zenetörténész.
A passió, mint zenei és színpadi forma szakralitását ugyan megtartva, de mégis eloldható Jézus Krisztus személyétől. József Attila élete, halála és műve, ezen belül a nevezetes Curriculum vitae így válhat recitált „evangéliummá”.
Egy kortárs előadás a mai ötvenesekről. Rólunk.
FÉM. Egy hely, ahol a színházat nem csak nézni, hanem megélni is lehet. Nálunk a tapssal nincs vége a találkozásnak, hiszen a ruhatárban a rendezővel találkozhatnak, a kávézópult mögött az igazgató készíti el a kávét, a színészek pedig – szerepükből kilépve – a kávézónkban leülnek egy italra, hogy találkozhassanak Önökkel. Ez a Fém Színház.
Kíváncsi vagy egy olyan mesére, amiben a szereplőket te találod ki, és te alakíthatod a történetet?
Mi eljátsszuk neked!
Királyfik, királylányok, boszorkányok, manók, sárkányok, beszélő állatok, trollok vagy akár a koponyányi monyók is felbukkanhat az előadásban. Mi sem tudjuk, milyen hősök kerülnek elő, hiszen a színpadon minden Itt és Most történik!
Adott egy fiatal férfi, akinek az apja meghalt, az anyja pedig szinte azonnal újból férjhez ment. Gyanús. Hamletben zavaros indulatok dolgoznak, és miközben kétségbeesetten próbál beszélni arról, amit érez, hirtelen olyan helyzetben találja magát, amiből nem látszik kiút. Jó lenne kiszállni pedig, és elmenni innen messzire, mert ha maradunk, abba csak beleőrülni lehet. Beszélgetni kéne, de nincs idő, nincs energia, hogy jobban odafigyeljünk egymásra. Ennek pedig – sejthetjük – nem lesz jó vége.