Két generáció és két világnézet kóstolgatja egymást igen szellemesen, és hamarosan kiderül: mindenkinek kapaszkodnia kell, ha tartani akarja az iramot.
Dajkamesék? Szubverzív utópiák? A kollektív tudattalan utolsó őrzői? A patriarchátus élőhalottjai? A tündérmesék ma megosztóbbak, mint valaha. De velünk élnek – úgyhogy ideje kezdenünk velük valamit.
Ez az est a változásról szól. Mindegyik dal egy élethelyzet, és mindegyik dal más - stílusok és történetek keverednek, fölösleges komolykodás nélkül. Aki túléli a harminckettőt, annak legyen humorérzéke.
“Nem mindenki érti, és nem mindenki támogatja ezt a programot. Van, aki el akarná titkolni a történetünket az ifjúság előtt. És van, aki azt se tudja mit akar, csak fél, ha kérdésekkel találkozik. De 2082-ben már nem lehet a fiatalok feje fölött döntéseket hozni. A ti véleményetek lesz az, ami a közös életünket tovább formálja. Miután meghallgattátok a történetünket, vitázni és szavazni fogunk egy fontos kérdésről, ha tetszik ez a kinti véleménynyilvánítóknak, ha nem.”
A korabeli elbeszélések, levelek és naplóbejegyzések alapján megírt színmű, Arany János élettörténetén keresztül próbálja közelebb hozni hozzánk a kor nagyjainak szellemiségét.
Jon Lonoff amerikai színházi ember. Játszik, ír, rendez. A Centiről centire című darabja bizonyítja, hogy a szerelem minden formában és méretben létezik. A New York-i kritikák azt írták róla: „Ez az a szellemes és komolyan vett vígjáték, amelyre minden évad vár.”
Egy franciaországi nyaralóban Bernard és neje, Jacqueline vendégeket várnak. Jön Bernard legjobb barátja, Robert, aki Jacqueline titkos szeretője, Brigitte, Bernard titkos szeretője. A ház ura feleségének
úgy állítja be a dolgot, mintha Brigitte Robert párja lenne, de mivel Robert még sosem látta a nőt, összetéveszti a szobalánnyal. Ám beállít a szobalány férje is, Bertrand...
Egy kiélezett helyzetben találkozik egymással tizenkét ismeretlen ember. Meg kell találniuk a közös hangot, miközben mindannyian a saját igazukat hangoztatják. Kimondott szavaikkal talán nem is az igazságot keresik, csak megpróbálják elfedni saját sérelmeiket.
Országosan egyedülálló kezdeményezés jogi szakemberek részvételével a Szegedi Tudományegyetem és a Szegedi Nemzeti Színház közös produkciójában.
A dráma a kommunikációképtelenségről beszél. Tudunk kérdezni egymástól? Egyáltalán akarunk? Van rá igényünk? Mitől tartunk? Vagy egyenesen félünk? Aztán meg már késő.
Ez az est, a két művész közös színházi élményeiről szól, ahol egymásra licitálva mondanak el jobbnál jobb storykat! Az egyes történetek végen „Az semmi! Hallgasd meg ezt!” -felkiáltással veszik át a szót egymástól. Nem lehetetlen, hogy az előadásukban rögtönzésekre is sor kerül, ilyenkor a közönség örömére egymást is ugratják.
A kelet-magyarországi Végend mellett öt éve zárt be az üveggyár. A település azóta süllyed: munka nincs, az alkoholisták és az öngyilkosok száma napról-napra nő, aki tehette, már rég elköltözött innen. Valószínűleg senkinek nem tűnne fel, ha e szegregált helység egyik napról a másikra valóban örökre eltűnne..
Az ír kisváros temetőjében véges a sírhelyek száma, ezért évről évre helyet kell csinálni a frissen elhunytaknak. Mick Dowd feladata, hogy ezt elvégezze; s mindez nem is jelent neki gondot, amíg nem válik személyesen érintetté az ügyben. Barátai és ellenségei egyaránt mellette vannak ebben a nehéz időszakban; a baj csak az, hogy nem tudni, ki melyik szerepet tölti be a férfi életében…
Leon és Jane félrelépni készül egy motelszobában. Pete és Sonja is ezt teszik. Merő véletlen, hogy éppen egymás házastársaival készülnek megcsalni egymást? Vagy létezik olyan, hogy nagybetűs Sors?