„Nem az a fontos, hogy a madár hányat csap szárnyával, hanem hogy íveljen!” Pilinszky János
A ’már nem itt’ és a ’még nem ott’ köztes állapotának – a tiszta tánc eleven közegének – ad teret Góbi Rita szólóelőadása, amely az átmenetek és a metamorfózisok világába kalauzol.
Az Émile Ajar (Romain Gary) regénye alapján készülő bábszínházi adaptáció, a két főszereplő közös múltját idézi fel a jelenben. Egy közös mesélés, képekbe fogalmazott párbeszéd, gondolkodás arról, hogyan kötnek össze a közös történeteink.
Novecento történetét a legjobb barátja, Tim Tooney meséli el, a hajó zenekarának trombitása - egy kocsmában, egy kávéházban, vagy egy színházi nézőtéri büfében, azaz a hajó báltermében, az első osztályon.
A széttáncolt cipellők a Grimm-mesegyűjtemény egy klasszikus darabja. Tervezett előadásunk különlegességét az adja, hogy ötvözzük benne a gyermekszínházat a táncszínházzal, és e kettő elegyéből születik meg a mű, mely a mese lelkületéhez hűen csupa zene és tánc.
Két kibékíthetetlenül ellentétes világ találkozása. Egy magányos, emlékeinek élő asszony lakásába enged egy csavargót, aki fokozatosan saját képére formálja a csendes polgári otthont, s annak lakóját is.
Micimackó, ahogy még sosem láttad, mese musical formájában kel életre A. A. Milne klasszikusa. Micimackó táncra perdül, Malacka dalra fakad, a Tigris ugrálva bolondozik. Tarts velünk az erdei játszótérre, hogy részese lehess egy fergeteges vidám kalandnak.
“Ide vezet a nagy szabadság.” (közép-európai szólás)
Tasnádi István fekete komédiája a veszteségélményt analizálja hol drámai, hol komikus eszközökkel.
Grecsó Zoltán és Simkó Beatrix duója Orfeusz és Eurüdiké mítoszát a mai viszonyok közé helyezi, egészen sajátosan értelmezve az oly sokszor feldolgozott szerelmi történetet.
Az élet rövid és jelenleg nagyobb a bizonyítottsága annak, hogy egy egyszeri kaland. Valószínűleg szeretnénk mindnyájan tartalmasan végig-élni azt az időt, ami nekünk jut. Emberi léptékkel e rövid időn belül túl sok a lehetőség, az irány, az információ, ahhoz, hogy magunk döntsünk arról, hogy mit is kezdünk ezzel a: nekünk jutó „idővel”. Sokunk ezért is kapaszkodik egy eszmébe, egy vezetőbe, a hitbe, hogy ne tévedjen el, ne sodródjon le az általa igaznak vélt ösvényről. Igen, szeretnénk hinni, hogy vannak igaz emberek. De mi van, ha ezek az „igaz” emberek kóklerek? Ha a tehetségük nem más, mint az, hogy képesek a bennünk lévő hiányt kitölteni, a kérdéseinkre választ adni, de közben csak arra használnak bennünket és a bizonytalanságunkat, a gyengeségeinket, az eltévelyedettségünket, hogy a saját önző céljaikat elérjék?
A gazdag, gyönyörű és naiv fiatalember, Dorian Gray megszállottja annak a gondolatnak, hogy örökké szép és fiatal maradjon, s ezért még akár a lelkét is eladná. Miután az egyik barátja megfesti a portréját, a fiú csak azt fájlalja, hogy az ő szépségét az élet és az idő hamar lerombolja majd, míg a képé örök marad, s azt kívánja, hogy bárcsak ez fordítva lenne..
Végre eljött az idő, hogy a nézők is hallhassák, hogyan. Amire számítani lehet: kocsmaária sok nevetéssel és sírással. Oszkár ugyanis néhol nosztalgikusan költői, néhol sokkolóan ismerős és karcos világa Thuróczí Szabolcs lebilincselő játéka által, Keresztes Tamás rendezésében elevenedik meg.
Mészáros Piroska saját élményeit osztja meg arról, hogy milyen két lábbal a földön élni, és hogy hogyan találta meg a helyét színésznőként egy multinacionális cég call centerében.