Emma és Tom életük hétvégéjére készülnek. Kivesznek egy házat egy eldugott faluban. A helyről az a hír járja, hogy aki ott eltölt egy éjszakát, transzcendens élményben lesz része, sorsfordító felismerésekre jut és olyan kérdésekre is válaszokat kap, amelyeket fel sem tett. A fiatal szerelmespárt behűtött pezsgő várja. Boldogan koccintanak a miniszabira, amikor kattannak a zárak. Se ki, se be. Se térerő, se net, se tévé. Ráadásul lecsap a vihar, vadul tépázza az ablakokat és az idegeket. És ha mindez nem lenne elég, még egy rejtélyes látogató is előbukkan a semmiből.
Mit jelent nekünk József Attila? Ismerjük az életét. Van kedvenc versünk tőle. Életszakaszainkban újra- és újraértelmezzük sorait. De ritkán gondolkozunk el azon, hogy milyen pusztító szenvedély és szeretni vágyás élt benne.
Mit jelent embernek lenni? Hogyan birkózunk meg az élet és halál dilemmáival, az igazság és erkölcs határvonalán egyensúlyozva? Ez a darab egyszerre filozófiai mélységű vallomás az emberi lélekről és feszült, fordulatokkal teli krimitörténet.
A vígjáték szellemes és felszabadító – az önelfogadásról, a női összetartás erejéről és arról szól, hogy néha a legnagyobb kihívás levetkőzni – lelkileg és szó szerint is.
A vígjáték szellemes és felszabadító – az önelfogadásról, a női összetartás erejéről és arról szól, hogy néha a legnagyobb kihívás levetkőzni – lelkileg és szó szerint is.
Két angol úriember érkezik egy spanyol villába. Egyikük a nejével, Fay-jel, a másik, az idősödő sorozatszínész Howard pedig a nála húsz évvel fiatalabb Dodie-val. A párok mindössze egy kellemes hosszú hétvégét szeretnének eltölteni főnökük üresnek hitt, dél-spanyol tengerparton fekvő fényűző nyaralójában, ahol ráadásként még Raynor nyomozó és Kutya, a gengszter is felbukkan.
A londoni premier évében, 1983-ban elnyerte a legjobb új musicalnek járó Laurence Olivier-díjat. Ezzel vette kezdetét a darab 24 évig tartó töretlen sikere: a Vértestvérek a West End történetének harmadik leghosszabb ideig futó musicalje.
Egy fogadóban vagyunk, ahol a fogadósné miatt lakik ott egy gazdag és egy szegény gróf, akik egymással vetekednek a nő szerelméért. Mindketten megvetik a fiatalabb nőket, csak
az érett asszonyt szeretik. Érkezik egy lovag, aki viszont megveti a nőket, semmire sem tartja, irtózik mindegyiktől. Mirandolinát felbosszantja ez a nőgyűlölet, és elhatározza, magába bolondítja a férfit. Ehhez segítségül vesz két állástalan színésznőt, hogy megtréfálja a grófokat és a lovagot, majd elindul az őrület.
Az erdő kis lakói izgatottan várják a Mikulást. Igaz, hogy csak az embergyerekeknek hoz ajándékot? Vagy a kíváncsi állatkák is kapnak valamit? Sok-sok játék, kaland, móka, s végül hoppon marad a ravaszdi róka! A történet végén megérkezik az igazi Mikulás is.
Egy szállodai szoba a helyszín, ahol két jó barát, két fiatal háziorvos fergeteges legénybúcsúra készül. Alex, a hűséges cimbora gondosan fölkészült Simon esküvője előtti utolsó kiruccanására, ám hiába az alapos tervezés, a dolgok mégsem úgy alakulnak, ahogy szeretnék. Rémes csapda tud lenni egy szállodai lakosztály, senki sem az, mint elsőre gondolni lehet róla, és minden egyre jobban gabalyodik össze...
A színpadi játék két „nyugállományba vonult” színésznő történetét meséli el, akik élethelyzeteikből adódóan közös albérletbe kényszerülnek. Társbérletük kacagtatóan szatirikus helyzetek, nosztalgikus visszaemlékezések és komikus sorsfordulatok kavargó forgatagává válik.
Jordán Tamás rendkívül szellemes stand up comedy-vel rukkolt elő. Történeteket mesél, köztük sok színházit, úgy, hogy a beszédfolyamba verseket sző. De úgy mondja a költeményeket, annyira természetes hangon, mintha csak diskurálna, folytatná a sztorizást. Vicc, adoma, groteszkbe hajló história és Karinthy, Kosztolányi, Radnóti, József Attila, Ady, Babits egybeolvad. Döbbenetes tömör bölcsesség jól érzi magát a bő lére eresztett sztorizás közben. Könnyed történetek túlmutatnak önmagukon. Fantasztikusan széles hangulati és érzelmi skálán játszik.
„Csokonai Vitéz Mihály legismertebb arcképéről prémes magyar mentébe öltözött, nagy szemű, nyílt tekintetű férfi néz ránk. Aki ezt a képet rézbe metszette, sohasem látta a költőt” – írja Bertók László. Műsorunk azt kutatja – felülemelkedve az iskolai tananyag közhelyein és a költőhöz köthető sztereotípiákon –, hogy milyen volt Csokonai igazi arca, amelynek vonásait nem a képek és szobrok, hanem a költő versei, levelei és egyéb írásai őrzik.