Az unalom mindennél rémisztőbb - üzeni a nagy játékmester, Georges Feydeau
Egy kis jóleső borzongásért sok mindenre képes az ember, például félremagyaráz, megcsal, konspirál, fura helyzetekbe keveri magát. Bármi, csak pörögjön az élet. Feydeau történetében az emberek élete természetes egyszerűséggel csúszik át az abszurdba pusztán néhány tulajdonságuk felnagyításával, ami rávilágít, milyen könnyű is nevetségessé válni az élvhajhászat közben. Így válik az előadás egyszerre szembesítő, ám rendkívül szórakoztató élménnyé a közönség számára.
Az 1909-ben íródott LILIOM avagy egy csirkefogó élete és halála zsigerből elragadja a nézőket. Egy kis szobalány és egy körhintás legény közötti erőteljes és kaotikus szerelem történetét meséli el. Nyomorúság, nyers érzések, törékenység. A szereplők felelősséget vállalnak sorsukért, és bezárkóznak kudarcaikba, mintha százszor megtennék ugyanazt az utat anélkül, hogy változtatnának rajta.
A Fitos Dezső Társulat nagy figyelmet fordít arra, hogy rendszeresen jelentkezzen olyan táncszínházi előadásokkal, melyek a folklór hiteles közvetítését, egy-egy történelmi magyar vidék kultúrájának megismertetését tekintik elsődleges céljuknak. A Transylvania Express Erdély táncaiból, muzsikájából válogat. Az előadással szeretnénk azt az üzenetet megfogalmazni, hogy a hagyományos kultúra tovább él mindnyájunkban, akik hiszünk a tradíció életben tartásának értékében, hisz jövőnk a hagyomány!
Az emberiség mára nagyon eltávolodott eredendő, természetes közegétől. Miközben vágyunk egy harmonikusabb életre, nap mint nap mégis egyre nagyobb a zűrzavar, amelyben egyre nehezebb eligazodni és egészségesen élni.
És akkor hirtelen történik valami; valami rendkívüli, amire a teljes szakma és az olvasóközönség egy emberként kapja fel a fejét: megjelenik az eddig színpadi szerzőkként ismert egypetéjű ikrek Lesz majd minden című regénye.
Kopp Lajos már tizenhárom generáció óta vezeti Győrasszonyfa egyetlen vendéglátóipari létesítményét, a Monarchiát. Koppék igazi vendéglősök: hisznek a hideg sör, a forró virsli és a házi pálinka léleképítő erejében. A falu színe-java szívesen megfordul a falu lélektani központjában, nem véletlen, hogy a Monarchia megkapta a legnagyobb elismerést, ami csak kiskocsmának kijárhat: beceneve lett. Senkit nem találsz Győrasszonyfán aki azt mondaná, „menjünk a Monarchiába”. Sokkal valószínűbb, hogy valami ilyesmit hallasz: „sehol nem olyan a véreshurka, mint a Monában”.
Aztán egy nap Lajoska, idősebb Kopp Lajos egyetlen fia, bejelenti, hogy elmegy. De akkor ki lesz a Monarchia örököse? Az nem lehet, hogy tizenhárom generáció után a Monarchia bezárjon… Az nem lehet…
Sam Peliczowski munkanélküli színész Manhattan legfelkapottabb éttermében intézi a telefonos foglalásokat. A vonal másik végén a legkülönfélébb emberek vetnek be mindent, csak hogy asztalt kapjanak. Ki hízelgéssel, ki fenyegetőzéssel, ki hisztit kivágva, ki magabiztosan.
Rényi Ádám keserédes, abszurd és meglepő történeteinek hőseit és antihőseit négy színész kelti életre egy sokszínű, sokhangulatú, nevetésben és könnyekben is gazdag, különleges előadásban.
“Színdarabot csinálni valahogy régi álmom volt, mert szép, kreatív dolog. De eddig hiányzott a drámám hozzá. Most megvan. Én bányászom a nyersanyagot, de a végső formáját az alkotótársaim fogják megadni, amíg lehet, az én közreműködésemmel. Elfogadom, ha esetleg én már nem látom az előadást. Nagyon szeretném, de ebben a játékban nem a győzelem, a részvétel a fontos.” /Karsai Dániel/
Ha elhangzik az a szó, hogy szöveg, egyszerre legalább két művészeti ágat is felidézhet a befogadóban: van, akinek ez az irodalmi szövegeket, míg mások számára először a dalszövegeket juttatja eszébe.
A Forgószínpad elnevezésű színészotthon nappalijában szoktak teázni, kötögetni, kártyázni a hajdani színésznők, az otthon lakói. Egy napon beköltözik Lotta, a valamikori híres díva. Itt él egykori riválisa, May, akivel harminc éve haragban vannak, s az enyhén szólva bolondos Sarita is, aki piromániás kísérleteivel többször kelt riadalmat, sőt szobáját is sikerül felgyújtania.
Mindannyian az életünk körforgásának közepén állva arra gondolunk, hogy mi lett volna, ha máshogy döntünk, ha más emberek vesznek körbe, ha máshogy alakul a sorsunk…