A Ringató foglalkozásokon megismertetjük a kisgyermekes családokkal a zenei nevelés lehetőségeit. Célunk, hogy a szülők és a gyerekek átéljék a közös éneklés és játék élményét. Várunk mindenkit, aki maga is úgy érzi, fontos az, hogy a művészet eszközeivel neveljünk, aki szívesen énekel, bővíti a dalkincsét, vagy éppen önmaga bátortalan az éneklésben.
Középkorú emberek ülnek szép, okos nyugalomban egy lakás szobájának különböző pontjain.
Jólöltözöttek, ápoltak. Tamást hallgatják, aki az ablakban ül, s talán énekel, talán gitározik is hozzá.
Ilyen lenne, ha nem történik harminckét évvel ezelőtt az, ami történt.
Szereti a rögtönzést? A váratlan helyzeteket? Amikor csak a játékszabály fix, minden egyéb változik? Azt, amikor kiforgatjuk a közhelyeket? A szerepeket összecseréljük, a sémákat felrúgjuk. Senki nem lehet biztos a következő mondatában - se színész, se néző. Ha szereti az ilyesmit, akkor itt a helye.
Adott egy nő. Adott egy férfi. Van gyerek – szám szerint hét. Adott egy hotelszoba. Adott a házasság köteléke is. Csak épp nem egymással. Szeretni azt, aki igazán soha nem lehet a miénk, mert családja van, és adott esetben a családját választja a saját boldogsága helyett. – Mi marad? Lopott percek, órák? Egy ellopott februári hétvége. Minden évben csak ennyi.
A társulat író-rendezői éjszaka és hajnalban kiHalásszák az aznapi hírfolyam legizgalmasabb híreit, majd ezekből reggel tízre darabot írnak, napközben a színészek bepróbálják a hirtelen szült hírdrámát, délutánra felépül a díszlet, elkészülnek a jelmezek, hattól fényezés, héttől meg hadd szóljon.
A „Repülni hív a magas ég” - etüdök parádéja, melyeket a színészhallgatók az elsőéves tanulmányaik során hoztak létre. Az első lépések, ahol a legfontosabb a játék élvezete, a színészi megfigyelés és a fantázia.
Az alaphelyzet: egy fiktív dráma fiktív próbafolyamata, majd… A PREMIER!
A szereplők: A Momentán Társulat tagjai, akik egy fiktív színházi társulatot játszanak.
A műfaj, a konkrét karakterek, a konfliktus: kiderül, ha eljössz!
Darvas Benedek könnyed zenei világával és Varró Dániel virtuóz dalszövegeivel elevenedik meg Rejtő Jenő népszerű regénye ebben az egyedülálló zenés színházi előadásban.
Ifj. Johann Strauss egyik legnépszerűbb műve, A cigánybáró a Jókai200 emlékév keretében kerül színpadra a Budapesti Operettszínházban. A darab 1885-ben, a Theater an der Wienben aratott először sikert, amikor a zeneszerző Ignaz Schnitzer librettójára komponálta meg nagyszabású operettjét Jókai Mór Szaffi című elbeszélése nyomán.
Két csavargó, Vladimír és Estragon várnak. Hogy kire, maguk sem tudják. Ahogy azt sem tudják biztosan, hogy jó helyen és jókor várakoznak-e, de nem mernek elindulni, nehogy Godot pont akkor jelenjen meg, amikor ők már elmentek. Godot pedig üzen: ma este nem jöhet, de holnap feltétlenül eljön.
Ha megkapod a betegség címkéjét, de végül nem halsz bele, és te leszel a „túlélő”, akkor ezután a krízishelyzet után mit csinálsz? Hány évre, évtizedre van szükséged, hogy elkezdj arról gondolkodni, valójában hogyan tudsz a legjobban létezni? Ezeket a kérdéseket meg lehet mászni sportcipőben vagy fel kell venni hozzá a magassarkút?
Egy férfi és egy nő. Egy kapcsolat. A viszonyukat és történetük részleteit a közönség határozza meg, a színpadon pedig minden pillanat ott és akkor születik. Ahogy a történet kibontakozik, a néző egyre mélyebben ismeri meg a kettejük közötti kapcsolat rétegeit.
Barnabé Leroux mániákusan precíz könyvelő. A panaszlevelek specialistája. Felesége halála óta magányosan él, csak ritkán látja fiát, Benoit-t, aki légiutaskísérő. Barnabé-ból hiányzik az empátia. Egyetlen igazi kapcsolata van a külvilággal: hetente egyszer pszichoterapeutához jár. Szabálykövető, semmit sem bíz a véletlenre. Aztán egyik nap észreveszi, hogy a joghurtja eltűnt a hűtőjéből. Pedig biztos benne, hogy előző nap még ott volt a joghurt! Mert ő a napok sorrendjébe állítja a joghurtokat a hűtőben. Péntekre esik az új-zélandi kivis, és az nincs a helyén. Hirtelen minden felborul körülötte… A helyzet persze aggasztja fiát, a terapeutával közösen azt hiszik, a férfi kezd leépülni. Barnabé Leroux amúgy csak elsőre tűnik elviselhetetlennek. Joghurtos története abszurditásával együtt nagyon is megindító.
A Hallgatni akartam című művet az Egy polgár vallomásai harmadik, befejező kötetének szánta Márai, 2013-ig azonban az író hagyatékában, kiadatlanul kallódott.
A dráma a kommunikációképtelenségről beszél. Tudunk kérdezni egymástól? Egyáltalán akarunk? Van rá igényünk? Mitől tartunk? Vagy egyenesen félünk? Aztán meg már késő.