A történet különlegessége, hogy főhőse valószínűleg autizmus spektrumzavarral él, és mivel a történetet ő meséli el (nem pedig valaki más írja le őt), vele együtt élhetjük át, milyen különbözni az átlagostól, kívülállónak lenni, és milyen egy meglepő és leleplező szemszögből látni a világot.
Jobb hallgatni, félrenézni, továbbmenni... És csak csendben sírni. Főleg ha nő vagy! Ez a túlélési stratégia működött a kilencvenes években a csallóközi kisvárosban, Dunaszerdahelyen, ahol borzalmas bűncselekmények tették elviselhetetlenné a hétköznapokat. Húsz évvel később Durica Katarina megtörte a csendet, és beszéltetni kezdte azokat a nőket, akik annyi éven át hallgattak, pedig tanúk voltak, tanúk és áldozatok.
Ha megkapod a betegség címkéjét, de végül nem halsz bele, és te leszel a „túlélő”, akkor ezután a krízishelyzet után mit csinálsz? Hány évre, évtizedre van szükséged, hogy elkezdj arról gondolkodni, valójában hogyan tudsz a legjobban létezni? Ezeket a kérdéseket meg lehet mászni sportcipőben vagy fel kell venni hozzá a magassarkút?
A vidéki munkásközegben játszódó történetben egy megözvegyült ácsmester küzdelmét követhetjük végig, aki egyre jobban elveszik a szociális ellátórendszer abszurd módon bürokratikus útvesztőjében. A kafkai alaphelyzet összesodorja Dant és a gyerekét egyedül nevelő fiatal anyát, Katie-t. A férfi először csak kis dolgokban segít nekik, majd egyre inkább odaszokik hozzájuk, apává és nagyapává válik számukra.
Forrásunk a kortárs magyar költészet. Formánk a kötetlenség. Nem adózunk különös tisztelettel a felkent lírának, sokkal inkább kitereljük a verslábakat a templom elé. Szállóigék és fülbemászó dallamok kelnek útra és hirdetik, hogy a költészet ma sem egy szűk, intellektuális réteg hobbija, hanem számtalan formában velünk van.
“Színdarabot csinálni valahogy régi álmom volt, mert szép, kreatív dolog. De eddig hiányzott a drámám hozzá. Most megvan. Én bányászom a nyersanyagot, de a végső formáját az alkotótársaim fogják megadni, amíg lehet, az én közreműködésemmel. Elfogadom, ha esetleg én már nem látom az előadást. Nagyon szeretném, de ebben a játékban nem a győzelem, a részvétel a fontos.” /Karsai Dániel/
Ebben a sorozatban híres művészek mesélnek az életükről, a számukra meghatározó pillanatokról és kalandokról. Stand up? Monodráma? Élettörténet? Mindezek keveréke. Itt a forgatókönyvet valóban az élet írja. Személyesség, humor, kitárulkozás - ezek az Egy Életem előadások kulcsszavai.
2025-ben, Márai Sándor születésének 125. évfordulóján, a Kőszegi Várszínház saját átiratban és saját produkcióban viszi színpadra ezt az időtlen történetet.
Bodó Viktor új előadása az önsegítő függő csoportok mintájára és igaz történetek alapján készül. A csoport olyan szélsőséges karakterek találkozóhelye, akik egyébként soha nem ülnének le egymással. Történeteikben a reália keveredik a mindennapi abszurddal, a dráma a tragikomédiával. Egy ilyen kétórás gyűlésen megtörténhet minden, ami csak elképzelhető, és az is, ami nem.
Két csavargó, Vladimír és Estragon várnak. Hogy kire, maguk sem tudják. Ahogy azt sem tudják biztosan, hogy jó helyen és jókor várakoznak-e, de nem mernek elindulni, nehogy Godot pont akkor jelenjen meg, amikor ők már elmentek. Godot pedig üzen: ma este nem jöhet, de holnap feltétlenül eljön.