A színpadon egy profi színész és egy profi imprós. Nincs szöveg, nincs próba. Csak kockázat és bizalom.
Állítólag a színészek legnagyobb rémálma, hogy a színpadon állva elfelejtik a szövegüket. De mi van akkor, ha eleve nem is kapnak szöveget? Se karaktert? Se semmilyen fogódzót? Mi történik, ha adott egy színész és egy imprós, és két széken kívül semmilyen kellékük nincs?
Az Újévi fogadalmak a Grund Színház improvizált színházi előadása az életről, elpazarolt kapcsolatokról, megbánásról és a változás iránti belső igényünkről.
Rényi Ádám keserédes, abszurd és meglepő történeteinek hőseit és antihőseit négy színész kelti életre egy sokszínű, sokhangulatú, nevetésben és könnyekben is gazdag, különleges előadásban.
Janikovszky – lánykori nevén Kucses – Éva tizenkét és tizennyolc éves kora között, 1938-tól 1944-ig vezette a naplóját. Negyedik naplófüzetének borítóján ceruzával írva ez áll: „Kizárólag az utókor számára.”
A vidéki munkásközegben játszódó történetben egy megözvegyült ácsmester küzdelmét követhetjük végig, aki egyre jobban elveszik a szociális ellátórendszer abszurd módon bürokratikus útvesztőjében. A kafkai alaphelyzet összesodorja Dant és a gyerekét egyedül nevelő fiatal anyát, Katie-t. A férfi először csak kis dolgokban segít nekik, majd egyre inkább odaszokik hozzájuk, apává és nagyapává válik számukra.
14 éves kortól // 70 perc szünet nélkül.
A bunyóhoz ketten kellenek, elkövető és áldozat, ezek ketten pedig leginkább egy cella mélyén ismerhetik ki egymást, hála a rendőrségnek. Persze ha az elkövető neonáci, az áldozat fekete- munkás, kissé bonyolultabb a helyzet.
A digitális örömszerzés váratlanul analóg depresszióval társulhat, mert az emberi személyiséget nem lehet csak úgy lekapcsolni.
Hogyan befolyásolja a digitális világ az analóg érzelmeinket? Mit ad nekünk és mit vesz el tőlünk a technológia? Hol marad a gépek között az ember? Mit kezdjünk a valósággal, amit immár ténylegesen minden téren átsző a digitalizáció, a mesterséges intelligencia, az alternatív online én-változataink? Mit tudunk tenni a mesterséges intimitás helyett a valódi kapcsolódásokért? Miért hiszünk inkább egy alkalmazásnak mint szeretteinknek vagy önmagunknak?
Tari Annamáriával új, Üresre töltve című könyvének témájában játszunk januárban, a közönség ötletei, inspirációi alapján.
Bezár a FÉM, bezár a Trágárkocsma is. Még egyszer utoljára táncos-zenés FARSANGI EST a FÉMben! Közreműködnek és felszolgálnak a FÉM színészei. Felejthetetlen élmény!
Penelope Skinner: A legenda háza (színmű két részben) A brit írónő friss darabja a 2024. évi londoni színházi szezon nagy eseménye volt.
A színdarab Magyarországon a Theatrum Mundi Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetítésével kerül színre.
A Sommerreise Schubert Winterreise című korszakos dalciklusának fordítottja. A Winterreisében egy férfi 24 dalban panaszolja el, hogy szakított vele a szerelme. A Sommerreisében a főszereplő egy nő, nem télen játszódik a történet, hanem nyáron, a nő szerelme nem szakít, hanem eltűnik, a nő nem elmegy, hanem érkezik – és ezután mindenféle történik vele, főleg újrakezdi az életét.
A Nem beszélve arról, hogy… az alkotói függetlenségről, a művészi személyességről, a szabad alkotásról és a független területen való működés nehézségeiről is beszél, egy párhuzamos szálon futó történeten keresztül. Egy független filmes rendezőnőt megihlet pár futólag elkapott mondat egy Laura nevű nőről, aki kitört az addigi életéből és egy határozott döntéstől vezérelve eltűnt.