Egy franciaországi nyaralóban Bernard és neje, Jacqueline vendégeket várnak. Jön Bernard legjobb barátja, Robert, aki Jacqueline titkos szeretője, Brigitte, Bernard titkos szeretője. A ház ura feleségének úgy állítja be a dolgot, mintha Brigitte Robert párja lenne, de mivel Robert még sosem látta a nőt, összetéveszti a szobalánnyal. Ám beállít a szobalány férje is, Bertrand...
A monodráma főszereplője, Z tizenöt éves korában balesetet szenved. Elüti egy autó, miközben puszta figyelmetlenségből gyalogosként átkel a piroson. A baleset következtében maradandó károsodásokat szenved, mozgásszervei helyrehozhatatlanul megsérülnek, látása véglegesen leromlik, beszédkészségét egy időre teljesen elveszti.
Ez a darab, a békeidők kedvenc rekesz és nevetőizmokat dolgoztató alkotása. Főbb szereplői, a nőket bolondító báró és inasa, valamint az elhódított nők és a megcsalt férj. Persze ez így túl egyszerű lenne, ezért a szerző alaposan megkeverte a szerepeket, így senki nem az, akinek a többi szereplő hiszi.
A falu temetőjének területe véges, az emberek viszont továbbra is meghalnak, ezért időnként helyet kell csinálni az újaknak. Mick, a falu egyik sírásója akkor kerül kellemetlen helyzetbe, amikor a saját felesége sírját is kell kiásnia. Terjed ugyanis egy pletyka a faluban, hogy a feleségét ő maga ölte meg… Ő és a társa elmennek, hogy kiássák a sírt, de a feleség csontjai eltűntek. És Mick társa, a fiatal Mairtin elszólja magát – megemlíti a feleség egyik medálját…
Asztal alá beköltözni, ott házikót építeni, oda vendégeket hívni, finomságot sütni-főzni, asztal alatti barlangban a kincseket megtalálni a kicsik kiváltsága.
Egy szekrény sok mindent rejthet, különösen akkor, ha rajta keresztül átléphetünk egy másik, mesebeli, varázslatos dimenzióba. A mű főhőse egy játék világban próbál barátokat szerezni, és különféle bábokkal találkozik. Kiderül számára, hogy azoknak ugyanolyan érzelmeik vannak, közöttük ugyanolyan kötődések és kapcsolatok alakulnak ki, mintha emberek lennének, és egyikükkel talán még szerelembe is lehet esni.
A Madarak küzdelmében (Lutte of Birds) a madarak szárnyalásának érzete szivárog át a Lutte eredeti koncepcióján, létrehozva ezzel egy új és izgalmas, dinamikus fúziót a Frenáktól jól ismert küzdelem-, és szabadság-tematika között. „Pórázon tartjuk a többieket, amíg kiszolgálnak minket, simogatunk, de abban a pillanatban, hogy kicsit mozdulnak, mennének, visszarántjuk őket.” – így jellemzi Frenák azt az erőszakos, hatalomgyakorló attitűdöt, ami a Lutte-ben jelenik meg, és világunkat évszázadok óta kísérti.
Julia végigsziporkázik saját színes, nagyszabású életén, szerepeken, férfiakon. Aztán a korosodó díva beleszeret egy srácba, aki csaknem egyidős a fiával. Viszonyuk lesz, és hirtelen tétje lesz az érzelmeknek, a döntéseknek, az életnek...
A vígjáték szellemes és felszabadító – az önelfogadásról, a női összetartás erejéről és arról szól, hogy néha a legnagyobb kihívás levetkőzni – lelkileg és szó szerint is.
3–6 éveseknek // 45 perc szünet nélkül
”Erős a házunk, teli a kamránk”- mondja Kippkopp Tipptoppnak. „De üres a karunk. Hiányzik innen…egy gyerek!”- sóhajtja Tipptopp.
A féktelen tivornyák világába érkezik meg Esztergom érseke, Bakócz Tamás, hogy a haldokló II. Gyula pápa utódja lehessen. Minden követ megmozgat, veszteget, ígér annak érdekében, hogy elnyerje a pápai tiarát..
A téli tücsök valamikor nyári tücsök volt. De most tél van, hull a hó és érzi jól, hogy a nyár messze van, de olyan messze, hogy már alig tud visszaemlékezni rá. Így kezdődik a meseregény, melyben a tücsök a szigeten töltött szép nyár emlékeit idézi fel.
A már jól ismert szereplők mellett új karakter is megjelenik a készülő előadásban, Vendel, a szarvasbogár figurájával egészül ki a népszerű és összetartó kis baráti csapat. Az új történetekben bőven akadnak izgalmas kalandok és váratlan helyzetek, melyekben egymás iránti érzékeny figyelemmel segíti egymást a pajtási társaság.
A francia romantikus zeneszerző, Berlioz élete alkonyán felkeresi gyermekkori szerelmét, Dubeoef Estellát, és meg akarja szöktetni családja köréből a tisztes nagymamát. Felidézik az ifjúkori szenvedélyt, amit korábban a konvenciókhoz igazodva mélyen eltemettek magukban. De sohasem késő „megállítani az időt”, az igaz szerelem kortalanul ott él mindenkiben, csak bátorság kell megélni azt.