A JESZ előadása empátiával, sok humorral, feszesen komponált mikrojelenetekkel és interakciókkal viszi színre Beckett klasszikusát. Azt a létélményt, ami a kisebb dolgok bekövetkezésére („kérem a következőt”, befut-e a szerelvény stb.), vagy a nagyobb dolgok megtörténtére való várakozásnak a tapasztalata (a megszabadulás az önkénytől, a Megváltó eljövetele – amire többször utal Beckett szövege), azt kiben-kiben másként, de mélyen átélhető módon teszi elevenné és érvényessé a JESZ Godot-ja.
Egy fogadóban vagyunk, ahol a fogadósné miatt lakik ott egy gazdag és egy szegény gróf, egymással vetekednek a nő szerelméért. Mindketten megvetik a fiatalabb nőket, csak az érett asszonyt szeretik. Érkezik egy Lovag, aki semmire sem tartja a nőket. Mirandolinát felbosszantja ez a nőgyűlölet, és elhatározza, magába bolondítja a férfit. Ehhez segítségül vesz két állástalan színésznőt, hogy megtréfálja a grófokat és a lovagot, ezzel elindul az őrület.
Az 1920-as évek elején a nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Fél évszázaddal később ugyanebben a családban az ötéves Eszter szokatlanul meghitt kapcsolatot alakít ki a nagyapjával.
Bezár a FÉM, bezár a Trágárkocsma is. Még egyszer utoljára táncos-zenés FARSANGI EST a FÉMben! Közreműködnek és felszolgálnak a FÉM színészei. Felejthetetlen élmény!
A társulat Bernarda Ballada című ÚJ előadása elsősorban a tánc nyelvén beszél. A dráma részleteiből és a szerző egyes költeményeiből álló szöveg és a folklórból merítkező zenei világ segítségével a mozgás, a tánc által idézi meg a lorcai költőiséget és érzelmi telítettséget, a szenvedély elsöprő erejét.
Egy informatikai startup becsvágyó főnöke, Ravn ódzkodik attól, hogy a cégvezetéssel járó kellemetlen döntéseket saját maga vállalja fel, ezért kitalál egy képzeletbeli főnököt, aki könyörtelen utasításait a távolból adja, így ő maga sajnos tehetetlen, pedig nagyon igyekszik. Ez működik is éveken át, a cég fejlődik szépen, az igazinak gondolt távoli főnök pedig nem is hiányzik senkinek.
Bereczki Zoltán egyszemélyes darabbal jelentkezik a Játékszínben. Amerikai mintára, a nézővel közvetlen párbeszédet folytató, rögtönzésekkel tűzdelt előadást hoz: Dolgok, amikért érdemes élni – Duncan MacMillan tollából.
Munka, háztartás, idős rokon, gyerek, házastárs, kollégák, teendők, rohanás… “De majd a jövő hét biztos jobb lesz!” — Aztán az is elindul ugyanúgy, csak jönnek a feladatok, a megoldandó helyzetek, a problémák. Nincs leállás, forog a mókuskerék, és már az is feladatnak tűnik, amit örömmel vállaltál. Érzelmileg kimerültél. “Elegem van, de nincs megállás” — mondod, és mész tovább.
Ez a darab, a békeidők kedvenc rekesz és nevetőizmokat dolgoztató alkotása. Főbb szereplői, a nőket bolondító báró és inasa, valamint az elhódított nők és a megcsalt férj. Persze ez így túl egyszerű lenne, ezért a szerző alaposan megkeverte a szerepeket, így senki nem az, akinek a többi szereplő hiszi.