A hegyek között, egy eldugott alpesi szállodában eseménydúsan telnek a napok. Bár mindenki pihenni jött, de senki nem talál nyugalmat, pedig a körülmények adottak lennének a tökéletes kikapcsolódáshoz. Házaspárok, barátok, üzletfelek és művészek nyaralnak együtt, már nem először, de talán most utoljára, mert ezen a nyáron néhányuk sorsa menthetetlenül és végzetesen összegabalyodik.
Székely Csaba drámaíróként először 2011-ben, a POSZT Nyílt Fórum programjában tűnt fel, ahol Bányavirág című színdarabjáért a Színházi Dramaturgok Céhe neki ítélte oda a Vilmos-díjat. Pályája azóta töretlenül ível felfelé. Darabjait számos magyar színház bemutatta, ő pedig háromszor nyerte el a Színikritikusok díját a legjobb új magyar drámáért.
A vidéki birtokon megállt az idő. Unalmas és untató emberek gyűlnek itt össze, akik egymást és önmagukat is halálosan unják. Isznak, sírnak, panaszkodnak, és unalmukban kínozzák egymást. Szeretnének még szeretni, de már nem megy. Olyan emberek ők, akiknek sehogy se jó. Megöregedtek, elkedvetlenedtek és reményvesztettek. Mintha hajótöröttek lennének egy történelemből kiszakadt lakatlan szigeten. De még élnek, mert élni kell, és tűrnek, mert tűrni kell.
A görög mitológia talán legismertebb lélektani krimijének újragondolása Oidipusz és Jokaszté mindent felülíró és meghatározó szerelmét állítja fókuszba. Kettejüknek „egy a millióhoz esélyben” született kapcsolata mindenen átsegítette őket. Mostanáig. De a sorsát senki sem kerülheti el.
A Keleti BloKk egy fikciós szórakozóhelyi balesetet mutat be, amelyhez a szerzők jól ismert hazai és nemzetközi esetekből merítettek inspirációt. A darab középpontjában fiatalok állnak, és a generációk közötti feszültségek: a rendszerszintű problémák, áldozathibáztatás és elhallgatás feltárása, ami ezeket az ügyeket jellemezte.
Közel két évszázada ad reményt és erőt „e rút világban” Liliomfi és Mariska minden ukázt felülíró szerelme, Szellemfi játékkedve és a teátristák fantáziája.